Jaume
Cabré: A Pamano zúgása
Jaume Cabré a kortárs katalán próza
meghatározó személyisége, regényei a spanyol-katalán történelem
sorsfordulóit idézik meg, s mindig történelmi léptékben mérik az egyes
ember életének véges idejét. A Pamano zúgása a negyvenes évek
spanyolországi viszonyai közé, a polgárháborút követő Franco-diktatúra
korszakába vezeti az olvasót.
Elisenda Vilabrú káprázatos, hideg
szépség, pragmatikus elme, maga a céltudatosság és a
megfellebbezhetetlen akarat. Egy pireneusi falu gazdag családjában
nevelkedik. A spanyol polgárháború idején iszonyatos élmény hatására
kell felnőtté válnia: a köztársaságiak parancsára négy falubeli
agyonlövi a bátyját és az apját. A háború után, a Franco-diktatúra
legvéresebb időszakában Elisenda felbérli a falu polgármesterét, a
falangista párttitkárt, hogy büntesse meg a gyilkosokat, s ezzel
beláthatatlan következményekkel járó bosszúhadjáratot indít el.
Óhatatlanul belekeveredik az
eseményekbe a frissiben a faluba került tanító, a szelíd és
megvesztegethető, jobb sorsra érdemes, művészi hajlamokkal és egy beteg
feleséggel megáldott-megvert értelmiségi, aki csak azért vállalta el a
vidéki állást, mert dolgozni akar, és nem volt más választása.
Klasszikus vérbosszútörténet A Pamano
zúgása. Lenyűgöző történelmi tabló és perzselő magánemberi valóság.
Elisenda tudja, mivel tartozik a családjának, a halottai emlékének, de
azt is megtapasztalja, hogy a lelkiismereti kötelesség sok mindent
megenged. Az asszony a leglehetetlenebb helyzetekben is föltalálja
magát, és képes a szuka ösztönével szolgálni azt a magasabb rendű
eszmét, amelynek ő már talán csak a kárvallottja lehet.
Kiderül: Elisenda valójában nem is az
a könyörtelen, hideg szépség, akinek mutatja magát, gyarlóságában ő is
ugyanolyan esendő, mint a világirodalom legirigyeltebb nőalakjai.
Pillanatok jutnak neki örömből, szerelemből, gyönyörből és diadalból, de
az egész életét feláldozza értük. Pedig talán még azzal is tisztában
van, hogy nem több, csak egy gyalog egy előtte ismeretlen kimenetelű
sakkjátszmában.
Jaume Cabré 2003-ban eddigi
életművéért megkapta a Katalán Írók Díját. Ez
kritikusi-irodalomtörténeti mérce, egy kifinomult ízlésű grémium
értékítélete, nagyon becses elismerés. Cabrénak azonban ennél sokkal
több jutott: az olvasóközönség szeretete. Kevés szerzőnek van olyan
szerencséje, hogy műveit minden rendű és rangú olvasója egyértelmű
elismeréssel és lelkesedéssel fogadja - egyre több nyelven immár.
