<<< [Fátyol és tűsarok című olvasópályázat] >>>

Fátyol és tűsarok

Női sorsok, női történetek Európából
 

Fátyol és tűsarok című olvasópályázat logójaVirginia Woolf: Orlando

"Vajon hogy fogadják nálunk Virginia Woolf híres könyvét, a szépséges, titokzatos, máig is kitanulhatatlan Orlandó-t? Mi lesz a sorsa ennek a fausti lendületű regénykölteménynek, ennek a majdnem négy századot átölelő históriának, amely egyetlen hős - vagy hősnő - változatos kalandjaiban az újkori Anglia minden nevezetes korát, az emberi távlatok és tájak minden fényét és árnyát elénk vetíti?

Nem fogják-e besorolni a mai, sietős világban az angolszász nőírók érzelmes vagy mulattató fantáziái közé, csak mert szerény és csalókán igénytelen a fellépése, s mert valóban érzelmes és mulattató? Nem vetik-e el kevélyen mint öncélú alkotást, mint pusztán művészi szeszélyt, mivel ma, tudvalevőleg, szeretünk mindent, még a legszabadabb, legegyénibb ábrándot is a hasznosság és céltudat vas- és betonkeretébe fogni?

... Hány megfejtést tudunk az Orlandó-ról! Van, aki meg sem említi Virginia Woolf könyvei közt, talán hogy így fejezze ki a talányos könyvvel szemben megrökönyödését, zavarát, haragját vagy értetlenségét. Mások viszont az Orlandó-t tartják Virginia Woolf remekművének, élete és művészete kulcsregényének. Megint mások Anglia regényes történetét látják benne, mivel Orlando élete vagy négy századot felölel, Erzsébet királynőtől kezdve a legújabb időkig, az örökifjú Orlando harminchatodik életévéig; irodalmi szempontból meg az angol stílus történetét, mivel az írónő minden kort a maga sajátos formájában, a maga külön légkörével vázol.

... És ha már, mint egy drágakövet, úgy forgatjuk az Orlandó-t is a fény minden irányában, milyen boldog meglepetés, ha egy ilyen szerény játék, ha egy ily igénytelen tréfa egyszerre minden mélységét és jelentését elénk tárja, megtanít bennünket, mintegy játszva, valami elfogulatlanabb szemléletre, a rejtettebb, a bonyolultabb, a sok értelmű valóság szeretetére, s belénk oltja, mosolyogva, a költészet, a képzelet, a szabad látás érzetét, mint a mesebeli herceg, ha leveti bohócruháját; ha jól olvassuk az
Orlandó-t, ma is ilyen csodában lehet részünk..." (Gyergyai Albert)