Urs
Widmer: Anyám szeretője
Urs Widmer a kortárs svájci széppróza
élvonalába tartozik. Hangja friss, de tele van finom iróniával,
humorral, ugyanakkor utánozhatatlan atmoszférateremtő képessége is. Az
Anyám szeretője és az Apám könyve című két regénye, amelyekkel most a
magyar olvasók is megismerkedhetnek, a családregény műfaját tölti meg
új, modern tartalommal.
Az önéletrajzi jellegű énregények
középpontjában a szülők állnak, akiket a fiú szemével látunk. A két
történet a társadalmi keret, a narratív szerkezet, a miliő tekintetében
szorosan összetartozik, de leginkább az anya személye kapcsolja össze
őket (mindkét műben Clara Molinari), ám nem egy történetről mesélnek.
Az Anyám szeretője a rajongásig
szeretett, gyengéd anya tragédiájáról szól, aki haláláig reménytelenül
szerelmes Edwinbe, a mindenki által ünnepelt karmesterbe, a modern zene
svájci apostolába. Az asszony megismerkedésükkor nemcsak fiatal és szép,
de nagyon gazdag is, a férfinak ellenben semmije sincsen a modern zene
akkori (a húszas években járunk) nagyjai iránti lelkesedésén túl. Mire a
történet végére érünk, a férfi álmai valóra váltak, dúsgazdag és híres
ember lett, az asszony pedig ott áll egy fillér nélkül, szívében a soha
el nem múló, olthatatlan szenvedéllyel, mely örökre egyetlen emberhez
szögezi. Számára csakis az emlékezés maradt, míg a másik a céltalan vágy
rohanásával lép át az élet jelentéktelen epizódjain, és végül
szenvedélytelenül süllyed el az ódon katedrális őt gyászoló tömegében.
A férfi halálakor induló (ekkor már az
asszony is régen halott) és a temetésével véget érő elliptikus
elbeszélés az élet nagy körforgását hirdeti. A szenvedélynek élő nő nagy
és örök tragédiáját; azt a felismert igazságot, hogy ami számára egy
életre szóló élmény, az a férfi számára csak futó kaland. A hagyományos
prózaepika kedvelői számára ajánlható, színvonalas alkotás.
