Julian
Barnes: A napba nézve
"Örömmel köszöntöm innen Mexikóból Julian Barnes kultúrákon átívelő hangját, amellyel áttöri az idő és a
műfaj megszokott kereteit, eszmékből és a nyelvből teremt szereplőket, s
miközben rácsodálkozik a világra, bátran épít az olvasó
intelligenciájára." (Carlos Fuentes)
A kortárs angol irodalom elismert
alakja, számtalan rangos irodalmi díj birtokosa 1984-ben a Flaubert
papagája című rafinált esszéregénnyel tört be az angol irodalomba.
Öt évvel később, A világ története 10
és 1/2 fejezetben című művében már kivételes történelmi,
művészettörténeti tudását csillogtatta meg, "egy hihetetlenül
letisztult, anyaggazdag és áttetsző szépprózát" olvashattunk tőle, "az
angol regényirodalom sok évszázados hagyományainak legtetszetősebbikeiből" (Csuhai István).
A kettő között, 1986-ban jelent meg az
emberiség végső kérdéseit feszegető regénye, A napba nézve, amely
markáns, rövid bevezető történettel kezdődik. Thomas Prosser berepülő
pilóta 1941-ben, a La Manche fölött repülve, meglátja a napfelkeltét,
majd leereszkedik tízezer láb magasságig, s legnagyobb ámulatára újra
megcsodálhatja a felkelő napot. Nem véletlenül emeli ki egy különálló
történettel az író a hétköznapi csoda fogalmát, hiszen - kis túlzással -
regénye fő témája benne rejlik ebben a két szóban.
Főhőse nem Prosser őrmester - bár
karakteres mellékszereplőként végigkíséri a történetet -, hanem Jean
Serjeant, egy szinte nyomasztóan átlagos angol lány egy nyomasztóan
átlagos angol családból. Élete papírformaszerűen zajlik: gyerekkor,
szerelem takaréklángon, házasság láng nélkül, kései gyerekszülés, válás,
az egyedülálló anyák sorsa. A könyvben végigkísérjük örömtelen
házasságán, majd megosztjuk vele az anyaság terén és Kínában szerzett
élményeit.
Azonban az író a történet elejétől
fogva bogarat ültet a fülünkbe: talán mégsem olyan semmitmondó ez a
szürkének tűnő élet. Mert miközben az élet dramaturgiája szerint
zajlanak a dolgok, Jean a sodródás álcája alatt egyre csak kérdez és
kérdez, s idővel lassan a válaszok is megérkeznek: megismerjük az élet
és halál, a hit és bátorság kérdéseire adott - sokszor bizonytalan -
válaszait, önnön szíve mélyéből, a tapasztalat és a kereső lélek
bölcsessége által megérlelve.
