Monica
Ali: A muszlim asszony
Naznín tizennyolc éves korában egy
bangladesi faluból Londonba kerül, hogy hozzámenjen ahhoz a nála jóval
idősebb férfihoz, akit a családja jelölt ki férjül. Éveken keresztül
vezeti a háztartást, gondoskodik a férjéről, és gyermekeket szül,
ahogyan azt egy hithű muszlim lánytól elvárják.
Miközben beletanul a feleséglétbe,
megpróbál beilleszkedni egy számára teljesen idegen világba, ez az
idegenség azonban nem az angol kultúráé, amely angliai életének kezdetén
kizárólag teljesen értelmezhetetlen foltokban, foszlányokban jelenik
meg, hanem az angliai létezés által észrevétlenül deformált bangladesi
közösség idegensége.
A londoni szállal párhuzamosan
kibontakozik egy másik, bangladesi történet is a regényben. Ennek egyik
szelete a falusi gyerekkor, amelynek eseményeiről Naznín emlékeiből és
álmaiból értesülünk. A gyerekkor legnagyobb traumája anyja
öngyilkossága, aki hiába tanította arra a lányait, nem szabad
szembeszállni a sorssal, végül mégis megszökött előle. A sorsba való
beletörődés, illetve a sors elől való szökés dilemmája aztán, akár egy
átok, végigvonul gyermekei sorsán.
Naznín egy napon – önmaga számára is megdöbbentő módon – váratlanul
beleszeret egy fiatalemberbe a helyi muszlim közösségből. Szenvedélyes
viszonyuk során felfedezi, milyen összetett dolog is a szabad akarat, és
harcolni kezd azért, hogy álmai és élete túlléphessen a számára előírt
szabályokon és kereteken.
A muszlim asszony nagyon szép,
helyenként megrendítő erejű regény, annak a gazdag angliai
diaszpórakultúrának újabb kiváló darabja, melynek középponti témája az
identitás válsága, akárcsak a volt gyarmatokról származó brit szerzők jó
részénél.
