Asne
Seierstad: A kabuli könyvárus
Valódi események és valódi személy
ihlette a norvég újságírónő Afganisztánban játszódó, regényes formában
megírt, dokumentum értékű történetét. A szerző 2002 elején, az előző
szeptemberi támadást követő háborús időszakban töltött három hónapot
Kabulban, ahol megismerkedett Szultán Khannal, a karizmatikus
személyiségű idős könyvkereskedővel és családjával.
A mű róluk szól, Szultán harcáról a
konkrét és átvitt értelemben vett szellemi értékeket pusztítók,
könyvégetők ellen. Emellett, pontosabban ezen keresztül bemutatja az
ország valódi arcát, az ott élőket nem a híradókból jól ismert "háború
sújtotta népként", hanem hétköznapi emberekként, akiknek bár más a
kultúrájuk, más a vallásuk, egyébként, az iszlám fundamentalizmus
szigorú maszkja alatt hozzánk teljesen hasonlóak.
A könyv oldalait olvasva sokat
megtudhatunk a tálib rezsim szigorú, majdhogynem kegyetlen
intézkedéseiről. Lánykérések, esküvők, szenvedélyek, remény, rettegés,
bűn és bűnhődés - egy titokzatos világ -, ahogy egy európai asszony
látja. Egy olyan világ, ahol a nő ma sem mehet a testét tetőtől talpig
elfedő burka nélkül az utcára, férfival szót nem válthat, mi több,
férfira nem is nézhet, feleségül pedig csak ahhoz mehet, akit a szülei
kijelölnek számára. Egy olyan világ, ahol a fiú is csak akkor járhat
iskolába, ha az apja engedi, ám ha szükség van rá apja boltjában, ott
napi tizennégy órát kell dolgoznia. Feleségül pedig csak olyan a nőt
vehet, akinek elég hozománya van.
Asne Seierstad írásának
fordulatossága, egzotikuma mellett feltétlen erénye a rengeteg
információ és a hitelesség, ami elsősorban annak köszönhető, hogy maga
is tetőtől talpig burkát öltött, ekként elegyedve a helyi emberek közé.
Milyen következtetést vonhatnánk le a könyv elolvasása után? Azt, hogy a
mai afgán hétköznapok egyszerre nyomorúságosak és reményt keltőek,
szürkék és színesek, elviselhetetlenek és mégis elviselhetők, ám
elsősorban furcsák, egzotikusak és érthetetlenek - nem csupán nekünk
olvasóknak, de szereplői számára is.
