John
Fowles: A francia hadnagy szeretője
John Fowles a második világháború
utáni angol regényírás egyik meghatározó alakja. Az 1969-ben megjelent A
francia hadnagy szeretője újszerű és szokatlan történelmi regény, ennek
a regényformának jellegzetesen kései és modern alakváltozata:
viktoriánus szerelmi történet, modern kísérleti regény,
erkölcsfilozófiai tanulmány és esztétikai példázat izgalmas ötvözete.
Habár szellemi látókörében feltűnnek a
viktoriánus társadalom mélyebb és nagyobb horderejű viszonyai, illetve
folyamatai, a szellemi élet, a tudás és a lelkület változásai és
válságai, a hit és tudomány dilemmái, a darwinizmus sokkoló hatására
teret nyerő új világ- és emberkép is, mint ahogy a regény földrajzi
láthatárán is megjelenik a viktoriánus London, Európa, sőt a múlt
századi Amerika -, kisvárosi történetként indul, jellegzetesen kisvárosi
figurákkal.
A könyv férfi főszereplője, Charles,
fiatal angol arisztokrata, amatőr geológus, művelt, eleven szellemű
fiatalember, aki eljegyezte egy gazdag londoni kereskedő Ernestina nevű
szép és okos leányát. Ernestina Lyme-ban időzik nagynénjénél, Charles
mindennapos vendég náluk a tengerparti kisvárosban, ahol megismerkedik a
környéken "bukott nőként" számon tartott Sarah-val, "a francia Hadnagy
szeretőjével". Míg Ernestinát éppen csak kedveli, heves szerelemre
gyullad az okos, mély és eredeti Sarah iránt, aki valódi egyéniség.
Hosszas vívódás után e szerelem révén - menyasszonyát, majd örökösödési
reményeit is elveszítve, osztályából kiesve, "úriember" voltáról
nyilatkozatban lemondva - eljut a kortársai számára felfoghatatlan
szabadság állapotába: megszabadul mindattól a korlátozó, öncsaló és
rosszhiszemű meghatározottságtól, ami benne a koré. Mindeközben zajlik a
kisváros konvencionális élete, melynek bemutatását az író minduntalan
átszövi a viktoriánus világról szóló, modern, szatirikus-ironikus
kommentárjaival. Ezután - modern fintorral - a regénynek többféle
befejezést ad, amelyek közt van konvencionális, van romantikus és van
szinte elképzelhetetlenül modern.
A végeredmény egy olyan rendkívüli
olvasmányos és szórakoztató könyv, melynek "historizáló önreflexivitása"
révén kettős olvasata van: egyaránt hiteles mint a kor hangulatának
ábrázolása és a kornak a mai szemmel látott kritikai szociográfiája.
