Esterházy
Péter: Egy nő
Közel száz apró prózai - jóllehet
ironizált lírával feltöltött - szkeccs alkotja Esterházy könyvét, de a
folyamatosan végigszámozott fejezeteknek mind ugyanaz a címe, mint a
köteté: Egy nő. Sőt az írások első mondata is ugyanúgy szól ("Van egy
nő"). A férfi beszédének variatív változatait kapjuk, amely az
"egy"-ről, az egyetlen szeretett női lényről beszél, morfondíroz, akiről
áradozik, akitől ámuldozik és tart.
Ez a frivolizált és jócskán erotizált
férfivallomás két ige, két taszító-vonzó és egymásba átcsapó pólusú
érzés köré van komponálva: szeret és gyűlöl - vagyis az "odi et amo" - a
klasszikus költői, szerelmi antinómia tengelye körül forgatja a mai író
beszédét. A féltékenység, a rajongás, az elhagyás félelme, a vágy, a
kioktatás, a megalkuvás, a kiszolgáltatottság, a félelem, az asszonyi
uralkodás és a kacér kihívás és még sok-sok érzelmi motívum
tematizálódik a kötet egységeiben, melyek hálószobai, konyhai, nappali,
utcai, gyalogos és autós szituációk könnyed háttér-sziluettjeit is
felvillantják.
Miközben Esterházy a tőle megszokott
könnyedséggel és a szerelmi erotika dolgainak sejtetett és néven nevező
megfogalmazásaival játszadozva ábrázol mélypszichológiát, kulturális
mintákat kamatoztatván futtatva szerelmi "egyperceseit" - az olvasó
sejteni véli, hogy az írót a siker most sem fogja elhagyni. Színes,
élvezetes, komolyat és könnyedet vegyítő könyv ez - a személyes
hangvételű, publicisztikákon is iskolázott szerző kamatoztatja benne
tudását, igényesen szórakoztató művészi készséget.
