Füst
Milán: A feleségem története
A házasság, a szerelem, a féltékenység
a világirodalom örök témái közé tartozik. Azt hihetnők, mindent megírtak
már erről. A feleségem története mégis valami újat, ki nem mondott és
valamennyiünk által csak homályosan érzett igazságokat közöl a
legnagyobb érzésről, mely embernek adatott.
A regény főhőse, a fiktív feljegyzések írója, a nagydarab Störr
kapitány, holland hajós. A tengeri medve fiatalsága idején inkább az
evésnek hódolt. Szerencsétlenségére gyomorbajt kapott, s orvosi tanácsra
kezdett el foglalkozni a nőkkel, így vette feleségül a franciásan
könnyed, kacér nyelvtanárnőt, Lizzyt. Ettől kezdve pokollá válik az
élete, a féltékenység egyre jobban elhatalmasodik rajta. Ez a szenvedély
nem annyira testi, inkább szellemi tartalmú. A primitív hajós Lizzy
könyveit, művészet iránti érdeklődését, bonyolult gondolkodását képtelen
felfogni, tehát meggyűlöli. Elvakult indulatában üldözi asszonyát, majd
valami furcsa változás során belátja, hogy Lizzy mennyire hű volt hozzá,
s ő milyen méltatlanul bánt vele. A tragédiát nem képes elhinni...
A feleségem története a
legjellegzetesebb példája Füst Milán művészi törekvéseinek. E műve
látszatra napló, egy meglehetősen primitív holland hajótiszt
hevenyészett feljegyzései - miként alcíméből is gondolnánk. Valójában a
lélektükrözés, a belső ábrázolás, a mesteri szerkesztéssel megteremtett
atmoszféra remekműve. Bizarr varázsú írás, amelyben mindaz a
nyugtalanság, az élet groteszk jelenségeit, a lélek rejtelmeit kutató
izgalom benne van, amely Füst Milán egész művészetét jellemzi. A mű a
huszadik századi magyar próza vonulatába-irányzatába nem sorolható, de
társtalanul is klasszikussá magasodott alkotása.
Störr kapitány és felesége mi vagyunk:
férfiak és nők, férjek és feleségek, szeretők és egymást csalók, a
történet pedig nem más, mint annak a távolságnak a felmérése, mely
bennünket elválaszt egymástól, az az állandóan jelenvaló, reflexeinkbe
és idegeinkbe beivódott idegenség, mely legboldogabb perceinkben is ott
lappang közöttünk.
