Per
Olov Enquist: Blanche és Marie könyve
A világhírű svéd dráma- és regényíró
új, "európai" könyve a századforduló Párizsában játszódik. Főhőse
Blanche Wittman, a világhírű pszichiáter, a későbbi Nobel-díjas fizikus,
Marie Curie asszisztense, aki a laboratóriumi sugárfertőzés miatt életét
tehetetlen nyomorékként fejezi be. Szinte haláláig naplót ír, melynek
három kötete: a sárga, a fekete és a vörös könyv (a "kérdések" könyvei)
képezik a regény alapszövetét.
A Blanche és Marie könyve szövege
töredékesen, több szerző által mesélt történet: Blanche feljegyzései és
Enquist kommentárjai alkotják azt a puzzle-t, amelyben végül az
olvasónak kell eligazodnia. Nem afféle rossz emlékű regényes életrajz,
hanem vegytiszta, sugárzó irodalom, mely a dokumentumok szabadságával és
a költészet pontosságával fogalmaz.
Per Olov Enquist két női élet nyomába
szegődik. Egy olyan korszakba tekint bele a XIX-XX. század fordulóján,
amikor a nőkről való gondolkodás fortyogni kezd. Blanche Wittman és
Marie Curie története a legalkalmasabb anyag erre. A szelíd és fenyegető
szépségű Blanche ugyanis nem csak Marie asszisztenseként vonult be a női
történelembe, hanem a hisztériakutatással foglalkozó Charcot professzor
kezeltjeként és modelljeként, vagy, ahogy a könyv állítja, szerelmeként.
Charcot a Salpêtrière kórházat vezeti, a nők sötét és ismeretlen
kontinensét, azt a börtönszerű intézményt, ahol hatezer hisztériásnak
nevezett nőt kezelnek, "akiket megzavart a szerelem". A "modernitás
mocskos történetének" foglalata ez a női börtön-pokol, amelyet a szerző
által is bizonnyal tanulmányozott francia filozófus, Michel Foucault A
bolondság történeté-ben tár fel. Távoli, elmosódott alakként bukkannak
fel a nőkről ítéleteket mondó tudósok és művészek: Freud, Strindberg,
Lombroso.
A csapongó, meditatív, személyes
emlékekkel tagolt szöveg markánsan jeleníti meg a kort, a jellemeket, a
helyszíneket, az ismert és kevésbé ismert személyiségeket, s
belészövődik a század eszmetörténetének és tudománytörténetének kezdeti
alakulása.
Blanche és Marie: két tudós nő, akiknek ép testét a szurokércből nyert
rádium kék fénye és a szerelem sorvasztja el. A könyv, mondhatni, a
pszichiátria és az uránium regénye, vagyis a szerelemé, azaz a test
megtörettetéséé, de az is lehet, hogy a szellem örök diadalának
zeneműve, hiszen a szöveg úgy is felfogható, mint zenei alapegységek,
dalok összessége. Egy bonyolult szövetű muzsika, folyton ismétlődő
motívumokkal.
