<<< [Fátyol és tűsarok című olvasópályázat] >>>

Fátyol és tűsarok

Női sorsok, női történetek Európából
 

Fátyol és tűsarok című olvasópályázat logójaPolcz Alaine: Asszony a fronton

1944, Kolozsvár: egy 19 éves ifjú asszony férjével és anyósával együtt menekül a közelgő front elől - egyenesen a tűzvonalba, majd (a németek elől) egy erdészházba, ahol bújtatott zsidókkal, francia hadifoglyokkal együtt rejtőzködnek. Hányódás pincékben, bombázás, golyózáporok, éhezés, fagy és a nőket megerőszakoló orosz katonák - a fájdalom, a nélkülözés és a félelem tébolyító világa.

"Minden háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én éltem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nemcsak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülő lányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg életükkel fizessenek érte? Nemcsak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nemcsak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?" (Polcz Alain)

Polcz Alaine nem mai szemmel kommentálja az eseményeket, csak pontosan felidézi, hogyan szakadt rá az iszonyat, és miféle vitalitásnak, szívmelegségnek vagy véletleneknek köszönhetően maradt talpon. A dokumentum érvényű szépirodalom a női szenvedések könyve: kivételes mértéktartással, arányérzékkel, vádaskodás és önsajnálat nélkül.

Azzal, hogy elbeszéli saját meggyalázásának megrendítő történetét, hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. Polcz Alaine-nek "a világtörténelem falára festett magánfreskójából" a háború személyes, kegyetlen, emberi és esendő arca is feltárul az olvasó előtt.