Frank
McCourt: Angyal a lépcsőn
Gyakran mondják, hogy az írek harcos,
magányos és melankolikus természete sok tekintetben hasonló a
magyarokéhoz. Olyan kis nép él a szentek zöld szigetén, amely állandó
küzdelemre ítéltetett, hogy jellegzetes vonásait az angol elnyomás
közepette is megőrizhesse. Büszkeségük, önfejűségnek tűnő önérzetük és
látszólagos távolságtartásuk forrását katolikus hitük mellett dicső
hősökkel teli múltjuk jelenti.
A távolról nézve legendákkal átszőtt,
mesés szépségű táj közelről ködös, fojtogató, szegényes és
ellentmondásos. Az írek e különös, mégis közeli világába enged
bepillantást Frank McCourt önéletrajzi regénye, melynek sajátos
líraisága James Joyce-ot idézi. Főhőse a nagy gazdasági világválság
idején megszülető, nehéz sorban nevelkedő, érzékeny kisfiú. Az Angyal a
lépcsőn oldalain a nyomornak nincs dickensi romantikája vagy "oroszosan"
katartikus emelkedettsége. McCourt megrendítő visszaemlékezésének
legfőbb vonzereje és szépsége abban rejlik, hogy felnőttként is képes
pontosan feleleveníteni nélkülözéssel teli gyermekkorát, megjelenítve a
nehéz sors humorát is. Elgondolkodtató, torokszorító pillanatok
keverednek hangos nevetésre ingerlő - nemegyszer morbid, tragikomikus -
helyzetekkel, melyek főszereplői persze legtöbbször a gyerekek: Francis
és testvérei. Édesanyjának, Angelának nincs miből ennivalót vennie a
gyerekeinek, mivel az apa, Malachy csak nagyritkán dolgozik, s ha igen,
akkor is elissza, amit keres. A léha, felelőtlen és megbízhatatlan apa
csupán egyvalamit tud nyújtani gyermekének: a történetet, a mesét.
Franknek az életet jelentik apja meséi Írország megmentőjéről,
Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza az édesanyjának.
Talán a történeteknek, a meséknek
köszönhető, hogy Frank túléli a viszontagságokat. Pelenka helyett
rongyokba bugyolálva, egy disznófejnek könyörögve a karácsonyi
vacsoráért, az út szélén lehullott széndarabok után kutatva tűri a
nyomort, az éhezést, a rokonok és a szomszédok közömbös kegyetlenségét -
azért él, hogy elmondhassa a saját meséjét; ékesszólóan és megbocsátón.
