Új beszerzések

DVD filmjeink

Hangoskönyveink

Thomas Pynchon, a legmagasabb szintű kortárs amerikai szépirodalom egyik ikonikus figurája "az egyik legismertebb és legismeretlenebb" szerző , aki titokzatos, nyilvánosság elől szinte teljesen elzárkózó személyiségével, minden értelemben extrém, súlyos köteteivel valódi kuriózumnak számít a 20-21. századi írók tablóján. Noha művei rendre szerepelnek az irodalmi Nobel-díjra jelöltek között, hazánkban szinte alig kerültek kiadásra könyvei, amelyeket pedig olyan szerzők alkotásaival említenek együtt kritikusai mint James Joyce, Thomas Mann vagy Gabriel García Márquez. Mégis, ha mindenképp párhuzamot szeretnénk vonni, leginkább Robert Musilt érdemes megemlíteni, akihez mindenképp hasonlítható Pynchon polihisztori és stílusszintetizáló képessége. Ezúttal az - eredetileg 1973-ban kibocsátott - Súlyszivárvány című műve került kiadásra Magyarországon. Hihetetlenül összetett munkáját korábbi írásaihoz hasonló stílusjegyek jellemzik: a posztmodern, több szálon futó regényben olyan jelenségekről ír mint az elhallgatás, a paranoia, az összeesküvés, a rasszizmus, a szinkronicitás vagy épp az entrópia. Mindezt teszi az írás művészetének bravúros alkalmazása mellett a filozófia, a természettudományok, a pszichológia, a sematizált képregény-világ, a pornográfia, a kábítószer hatása alatt észlelt állapotok bevonásával, grandiózus vízióvá szőve a második világháború utolsó napjaiban játszódó, soknarrátoros opuszt. A maga nemében valódi különlegességnek, sőt alapműnek számító regényt a modern irodalom kedvelőinek ajánljuk.

Szeretlek téged, háború. Szeretlek, mert te vagy az ifjúságom, az életem, a halálom, a fájdalmam és a rettegésem. Mert megtanítottál arra, hogy a legutálatosabb élet is ezerszer jobb a halálnál Te vagy az első asszonyom, az első szerelmem. Sok év telt el, de senkit sem tudtam úgy megszeretni, mint téged. Tizennyolc évesen löktek beléd naiv kölyökként, és megölettem benned. És százéves aggastyánként támadtam fel, betegen, roncsolt bensővel, üres tekintettel és kiégett lélekkel. Mindörökre bennem vagy. Egyek vagyunk, te meg én. Nem én és te, mi vagyunk. A világot a te szemeddel látom, az embereket a te mércéddel mérem. Számomra már nincs többé béke. Számomra most már mindörökre háború van Arkagyij Babcsenko sorkatonaként került 1994-ben Csecsenföldre. Ám a háború iszonyata előtt még meg kellett járnia az orosz hadsereg poklát, ahol mindennapos volt a kopaszok csicskáztatása, megalázása és brutális bántalmazása, az éhezés, a korrupció és a csencselés. A lelkileg kiégett suhancok számára az emberi élet és méltóság tisztelete ismeretlen fogalommá vált, gondolkodás nélkül hajtották végre a bevodkázott tisztek válogatás nélküli vérengzésre, pusztításra vonatkozó parancsait. Érzéketlenül gyilkoltak ha kellett, vagy éppen tébolyultan rettegve lapultak a sárban a "csehek" tüzében. Csak a túlélés számított, mindenáron A modern háborúk poklát megidéző mű - folytatásokban vagy egy kötetben - számos nyelven megjelent, Angliában elnyerte a PEN díját is. Méltán. Nem könnyű, ám annál inkább tanulságos, elgondolkodtató olvasmány.

Nők: Természetesen mindegyiknek van egy szomorú története: túl sok figyelem, túl kevés, vagy épp a legrosszabb fajta. Valami mese sárkányapákról és hamis szívű férfiakról, vagy gonosz mamákról és barátokról, akik ártottak nekik. Mindegyik történetben van egy szörnyeteg, aki miatt nem bátrak, hanem kemények lettek, úgyhogy inkább a lábukat tárják szét, mint a szívüket, ahová az az összebugyolált gyerek van eldugva.. Hét nő történetét dúdolja Toni Morrison, könnyeden, mélyen, szabadon, soha nem várt, mégis életszagú fordulatokkal. Újratöltve a mára kiüresedett fogalmat: szeretet, szerelem. A szereplők vágyai és választásai egyszerre őszinték és lehetetlenek : a nő a férfiban szeretőt, barátot, apát keres. De vajon mit keres a férfi? Az irodalmi Nobel-díjas afroamerikai írónő ismét remekmívű regényt alkotott, ajánljuk könyvét széles körben az igényes szépirodalom iránt érdeklődő olvasóknak.

Az Ulpius-ház Könyvkiadó Doris Lessing írói munkásságnak irodalmi Nobel-díjjal való jutalmazását követően kezdte kibocsátani életművének legjelentősebb darabjait. Ezek közül harmadikként jelenik meg egyik legterjedelmesebb regénye, az ötvenes évek Londonjában játszódó mű, amelynek a főszereplője szintén írónő: a gyenge idegzetű, túlságosan szenzitív, rendkívül intelligens Anna Wulf, a kislányát egyedül nevelő középkorú nő. Pszichés feszültségeit és mentális problémáit naplóírással próbálja levezetni Anna; napi szellemi munkájának a gyümölcse pedig egy egész különleges füzet, amelybe az élete legfőbb témáiról szóló gondolatokat más-más színekkel jegyzi le: a múltról a fekete betűk vallanak, politikai elemzései vörös betűkkel rikítanak a lapokon, napsárgával érzelmi élete fordulatait jegyzi le, a mindennapok monoton krónikája pedig kékkel kerül be a jegyzetfüzetbe... A kifinomult női portréregény, amely a Doris Lessing-oeuvre egyik karakteres, remek színvonalú darabja, széles körben ajánlható az olavsóközönség számára.

A huszadik század egyik legnagyobb angol írójának, a Gépnarancs világhírű szerzőjének a legtöbb európai nyelven már olvasható főművét vehetjük kézbe a Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából. Anthony Burgess maga is legfontosabb regényének tekintette a feledhetetlen figurákkal teli, igazi világregényt, amelynek színes forgatagában elénk tárul a huszadik század minden nyomorúsága és szépsége. A szerző más műveiben megszokott hatalmas, körképszerű tabló készül az emberiség állapotáról. Az elbeszélő-főszereplő, a sikeres, ám középszerű író, Kenneth Marchal Toomey megfordul a húszas évek bohém Párizsában, a harmincas évek szesztilalom és gengszterháborúk sújtotta Amerikájában, a fasizálódó Berlinben és együtt kockázik a leendő pápával a francia Riviérán. De belekóstol a hollywoodi álomgyár életébe is, és ördögűzésben vesz részt Malájföldön, az ausztrál sivatagban járva pedig a világirodalom klasszikusait meséli írástudatlan útitársának. Az 1980-ban keletkezett mű az elmúlt évszázad sajátos krónikája: a benne ábrázolt huszadik században majdnem minden ugyanúgy történt, ahogyan azt ismerni véljük, néhány ponton azonban - például a katolikus egyház történetében - másként alakultak a dolgok. Ezért a regény mindvégig furcsa, megjósolhatatlan viszonyban áll az általunk ismert történelemmel.

A Nobel-díjas svéd írónő a 19. század utolsó esztendejében tett közel-keleti utazásának emlékeit dolgozta fel a pályafutása csúcsának tartott remekműve, a Jeruzsálem című regénye. Lagerlöf varázslatos mesélőkedvvel, bűbájos idealizmussal, ugyanakkor megrendítő erővel mutatja be egy Jeruzsálembe települt vallásos svéd parasztközösség mindennapjait, önfeláldozó munkáját. Mindeközben a különös északi ember gondolat- és hitvilága is feltárul az olvasó előtt. A realista elbeszélést fantasztikus, mesés elemekkel oldja az írónő. Az értékes alkotás legutóbb 1940-ben látott napvilágot a Franklin gondozásában. Gergely Jolán fordítását a jelen kiadáshoz K. Kabai Lóránt dolgozta át, a szöveg kiválóan érzékelteti az írónő varázslatos stílusát.

A gazdag Nabokov-életmű hiányos hazai jelenlétének pótlására szánta el magát az Európa Könyvkiadó egy tematikus sorozat elindításával. Az első kötet stílusosan az író művészi önéletrajzát adja az olvasók kezébe. Nabokov angolul számtalan kiadást megért, nagy sikerű vallomásában visszaálmodja az idilli gyermekkort, színes, eleven képekkel festve egy huszadik század eleji, előkelő orosz nemesi család mindennapjait. Az emigráns létből szeretetteljes nosztalgiával tekint az eltűnt időkre, miközben egy érzékeny lelkű gyermek nézőpontjából plasztikusan jeleníti meg szüleit, nevelőit, tanárait, villantja fel a kor politikai csatározásait, eleveníti fel ifjúkori lángolásait (a szebbik nem mellett a lepkék, a sakk és az irodalom iránt), majd a forradalom, az emigráció, a külföldi tanulmányok éveit, az első irodalmi sikereket, végül a mindent betetőző nagy szerelem emlékét. A könyv egy letűnt korszak, egyben pedig egy sikeres művészi pálya izgalmas krónikája, melynek elevenségét részben az író varázslatosan színes stílusa, előkelően szellemes humora, részben pedig élénk memóriája biztosítja. Széles körben ajánlható a névmutatóval, magyarázó lábjegyzetekkel kiegészített, küllemében is szép kötet.

Két ősi, sokrétegűen szimbolikus toposz, a keresés és az utazás is felbukkan Gao Xingjian grandiózus, félig önéletrajzi ihletésű, félig fiktív művében a Lélek-hegyben. A főhős ugyanis aki a mesélő is egyszemélyben egy legendás szent hegyet, a Lingshant kutatja, a Jangce folyó vonalát követve, bejárva a titokzatos, végtelennek tűnő kínai hegyvidéket, olyan eldugott tartományokat, mint a Tibeti-fennsík vagy a Szecsuáni-medence, összegyűjtve a hozzá kapcsolódó, hajdani sámánhitben gyökerező énekeket, misztikus történeteket. Utazása azonban jóval több puszta helyváltoztatásnál, hisz minden állomás újabb és újabb találkozásokat ígér tájjal, emberekkel, legendákkal, s nem utolsósorban a lélek legbensőbb titkaival. Hisz a kaland célja valójában nem is a Lingshan, hanem a benső megbékélés és harmónia elérése. Művét (amelyet 2000-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmaztak) a szerző 1982-ben kezdte írni, nem sokkal a kulturális forradalom után, a modern kommunista Kína mesterségesen kipingált arcával összemosva a több ezer éves kultúra ősi vonásait, a 20. századi politikai ideológiát a konfucionizmussal. A hatalmas ívű, sodró lendületű epikai mű minden igényes szépirodalmi élményre vágyó olvasónak ajánlható.

A világhírű angol író utolsó befejezett műve és tulajdonképpen világképének végső összefoglalása ez a regény. A nagyon erősen ironikus, szatirikus, sokszor kiábrándult, kicsit cinikus író ebben a regényében más képet alkot a világról, mint korábbi műveiben. Hisz abban, hogy az emberiség felemelkedhet magasabb erkölcsi szférába, a Sziget utópisztikus édeni világába. Ellentétben a Szép új világ gunyoros stílusával, itt emelkedettebb, a szebb jövőben bizakodó regényt olvashatunk, holott Huxley egész életén keresztül erős ellenérzéssel viseltetett az optimista, nagyszerű jövőt jósoló művekkel szemben. Egyáltalán sohase becsülte az utópikus műfajt, de utolsó regénye mégis az lett, és bár megmaradt teljes mértékben realista írónak, nem hátra, hanem előre tekintett. A könyv remek olvasmány az igényes, komoly szépirodalmat kedvelőknek.

A 2008-as év angol könyveként méltatott regény, mely 2007-ben ugyancsak neves elismerésben (Man Booker díj) részesült, valóban olvasmányos remekmű, s igazán örömteli, hogy eredeti, angol nyelvű kiadását ilyen gyorsan követi magyar nyelvű megjelenése. A történet szomorú apropója egy alkoholista fiatalember, Liam Hegarty öngyilkossága, mely haláleset kapcsán az egyik - hozzá mind korban, mind érzelmileg legközelebb álló - testvér, a 39 éves Veronica Hegarty szemszögéből olvashatunk a sokgyermekes családról: az édesanyáról, akinek már gyermekként is illett akceptálni különös pszichikai magatartását, az immár felnőtt testvérekről, felmenőkről és a leszármazottakról, házastársakról, barátokról, ismerősökről. Az őszinte, szókimondó hangvételű könyv nem söpri szőnyeg alá a család konfliktusait; a megfogalmazás és történetszövés pedig érett profizmust, komoly lelki megpróbáltatások által hitelesített empátiát, pszichológiai szakértelmet mutat fel. A kortárs világirodalom előkelő darabjai között helyet foglaló mestermű széles körben ajánlható.