Rólunk írták...

 Mennyit együnk a XXI. században?
avagy Szindbád üzenete az utókornak, a várpalotaiaknak

Ismét összegyűltek egy péntek este (február 7-én) a várpalotai Két Bagoly fogadóban, Szindbád - ezúttal már hatodik - vacsorájára az irodalom és a gasztronómia kedvelői.

Már társadalmi eseménynek számítanak Palotán a Krúdy Gyula Városi Könyvtár munkatársai által kitalált és feltálalt, esztendőnként farsangban megszervezett estek. A ceremóniamester tisztét természetesen idén is "Krúdy földi helytartója", Praznovszky Mihály irodalomtörténész, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatója vállalta.

A Krúdy család hiteles receptkönyvéből összeállított ételsor elé "aperitifként" Praznovszky most arról értekezett, hogy a XXI. század embere már elfelejtett enni; bezzeg, mint Krúdy többkötetes, Királyregények című művéből tudjuk, eleinknek még nem okozott különösebb gondot a nap bármely szakában egy-egy kiadós lakoma. Nagy Lajos királyunk vörösmárvány kádjában ülve vacsorázott, de reggelire is már töltött vadkant tálaltak fel neki. Úgy késő délelőtt ökörcímert fogyasztott, ebédre az óbudai halászok által fogott harcsát, finom vajban kirántva, majd vacsorára érkeztek a vörösborban fonnyasztott, olasz gesztenyével töltött nyírfajdok és fürjek.

Ehhez képest korunk vacsorája valóban szerény. Praznovszky szerint Krúdy meg is sértődött volna, ha neki "csak" ezt kínálják. A hatodik Szindbád-vacsora viszont hagyományos ágyas pálinkával kezdődött (hölgyeknek és uraknak más-más ágyból...), majd előételként juhtúrós sztrapacskát szolgáltak fel ropogósra sült kolozsvári szalonnával. Tyúkhúsleves következett lúdgége tésztával, Krúdy-módra, vagyis zsenge zöldborsóval, hozzá, mellé, főtt tyúk és zöldség bőségesen. Tabáni borjútokányt küldtek a szakácsok kelesztett burgonyafánkkal, hozzá jóféle kadarkát töltöttek a poharakba a pincérek. Pihegni sem jutott idő, s máris az asztalon illatozott a karmenádli, az egyben sült bőrös karajszelet, knédlivel és pezsgős párolt káposztával, vigaszként keményhabú barna sörrel. A "fojtás", vagyis a desszert meggyes rétest ígért, s hozott. (Az eseményről tudósító újságíró, bár hatodik alkalommal tette már tisztét, vagyis volt alkalma "edződni", a tálalt trakta elköltése után még most is szuszog és pihen.)

Amit a könyvtárosok kifőztek, azt becsületben megfőzte a fogadó három fiatal szakácsa, Kara Péter, Schevinger Norbert és Varga Gyula. Mindehhez a fogások között Krúdy műveinek aktuális részleteit szervírozta Kósa Ivett és Juhász Péter - akik ezen jeles feladatot még Thuri-gimnazistaként kezdték, ám ma már megrögzött egyetemisták. S mert a jóból soha nem elég, kedves bordalokat adott elő az akalomra alakult "Krúdy-dalárda", úgymint Borbás Károly, Borbás Tamás, Borbás Zoltán és Vikol István. Az esten bejelentetett a díszes műkedvelő-kultúrapártoló társaságnak: a közakaratnak megfelelve még idén őszre újabb Szindbád-traktát hirdetnek, ahol majd biztosan kiderült, mit gondolt jó Krúdy Gyulánk - a halról...