Rólunk írták...

 A grafikus kései vendégei

Túlzás nélkül állíthatóan a 19. Várpalotai napok legrangosabb művészeti eseményeként nyílt meg múlt szombaton a városi könyvtárban Mészáros Imre grafikusművész Kései vendégek című kiállítása.

A "színes" kalandozások után a vonalas grafikához visszatérő alkotó tárlatát az a művészbarát ajánlotta, aki talán a legjobban - már a pécsi főiskoláról mint csoporttárs, s azóta folyamatosan negyven éve - ismeri Mészárost. Kóta Dénes tési illetőségű festőművész szuggesztív beszédében így fogalmazott: "Akik ismerik, tudják, hogy gondolatai, humora lánca végeláthatatlan. Sokat merítettem ebből. Kívülről úgy látszik, mogorva, szigorú ember. Ez is, az is. Az élni akaráshoz kell a könnyedség is, a humor is. A művészet az más. Pláne megmutatkozni, föltárni, kiteregetni legbelsőbb érzéseinket. Az valami más. Imre melegszívű, jó ember, és segítőkész. Könnyen teszi ezt sámánokkal, varázslókkal való több évtizedes jó kapcsolata miatt. Kérem, forduljanak hozzá bizalommal, csak szépen, szelíden, csöndesen, szemlélődve, csak úgy."

Mészáros Imre rajzai, nyomatai pókhálófinomságúak, szürke tónusok mögött. Könnyű velük azonosulni. Naponta átélt élmények azoknak, akik tudnak álmodni. A képek segítenek az ilyen érzések elraktározásában, aztán meg elfelejtésében, elfödésében. Emlékeink is ilyen pókhálószerűen rakódnak le bennünk, egymásra, egymást átszőve. A képeken általában csak pár vonal, pár tónus. Kóta Dénes kifejtette, ezekről a grafikákról a "késő nagy magyar reneszánsz mester, Borsos Miklós rajzai jutottak eszembe, lehet persze, hogy meggondolatlanul, de ezt erősítette bennem tovább Imre képein a pannon táj tipikus, mégis nagyszerű ábrázolása".