Fátyol és tűsarok

Květa Legátová: Szégyenlős szerelem

2002-ben az akkor alig ismert, nyolcvanhárom éves cseh írónő, Květa Legátová Želary című elbeszéléskötete állami irodalmi díjat kapott. Balladái a város és a vidék, a férfi és a nő hagyományos értékrendjének összeütközéseiből, félreértéseiből építkeznek. Legátová nagypolgári családban született Brnóban, életét a cseh-szlovák határhegységben töltötte egy kisvároskában tanárnőként.

Szégyenlős szerelem (Želary) című regényének helyszíne Böhmen und Mähren, azaz a Cseh-Morva Protektorátus. Idő: a német birodalmi kormányzó, Heydrich meggyilkolása után kihirdetett statárium időszaka, azaz 1942. Főszereplő: egy fiatal cseh orvosnő, Eliška, akinek nyomtalanul el kell tűnnie a Gestapo elől. Barátja és orvoskollégája egy betegére, a roppant erejű, de gyermekien együgyű Joza gondjaira bízza, hogy menekítse el a világ végére, a morva-szlovák határvidék sűrű erdőiben megbúvó kis falujába, Želaryba. Bújtassa el és vegye feleségül Eliškát, aki új nevet, új arcképet, új igazolványt kap. És új életet.

A nagyvárosban felnőtt, művelt, finom doktornő először borzadva, majd ámulva, végül megigézve fedez fel ezen az isten háta mögötti helyen egy merőben más világot, és nem-akart férjében egy merőben más embert. Želary a magány, fájdalom, bizalmatlanság börtöne számára, amíg nem kezdi újra az életét, nem gondolja át szokásait, nem érti meg a helyi szokásokat, törvényeket, nem tapasztalja meg a szolidaritást. Az álnéven élő Eliškát először a szomszédok, aztán az egész falu elfogadja. Boldogságának csak kételkedése, korábbi élete értelmének, előítéleteinek felidéződése szab határt. Aztán egy napon a szovjet katonákkal ide is elérkezik a háború, és elég a részeg szenvedély egy szikrája, hogy tűzbe-lángba boruljon a falu és Eliška élete.

Mintha filmforgatókönyvet olvasnánk. Sodró ritmus, gyorsan pergő jelenetek és párbeszédek, érzékletesen felfestett történelmi és természeti díszletek, expresszív képek. Mintha kristálytiszta nyelven megírt, megrendítő erejű modern balladát olvasnánk. Emberi helytállásról és gyávaságról. Békéről és háborúról. Életről és halálról. Az egyes szám első személyben megírt "romantikus" történet megrendítő őszinteséggel mesél szerelemről, születésről, gonoszságról, emberségről, halálról, végiggondoltatva minden olvasójával újra és újra saját döntéseit, saját viszonyát a világhoz.