Kazuo
Ishiguro: Ne engedj el…
Az 1954-ben Nagaszakiban született, de
hatéves kora óta Londonban élő Kazuo Ishiguro a kortárs angol irodalom
kiemelkedő alakja. Ne engedj el... című "enigmatikus" rejtélyességű
egzisztencialista regénye a sci-fik és a mesék varázslatos elegye, s
egyben nyomasztó antiutópiába foglalt társadalomkritika. A helyszín
Anglia, az 1990-es évek végén, az elbeszélő pedig egyszerűen Kathy
H.-ként mutatkozik be, és közli, hogy több mint tizenegy éve dolgozik
"gondviselőként".
A regénynek nem a sztorija különleges
- három barát, pontosabban egy bizarr szerelmi háromszög története -,
hanem a helyszíne: egy különleges elitiskolában játszódik. Kathy H. az
iskolaéveire emlékezve idézi fel kapcsolatát az örök vesztes Tommyval és
Ruthszal. Az iskola látszólag olyan, mint a legkiválóbb angol oktatási
intézmények, egy elrejtett és óvott Eton, ahol azonban senki sem az,
akinek látszik. A cselekménybe ügyesen beleszőtt titkok tartják fenn az
olvasó utolsó oldalakig nem lankadó, szívós érdeklődését. A regény
végéig nem derül fény arra, miért nem lehetnek a tanulók betegek, hol
rejtőznek, kik a szüleik, és miért adták be őket ebbe a különös
bennlakásos intézetbe, miért nem tarthatnak tárgyakat, és legfőképpen
miért biztatják őket alkotásra, és miért ápolgatják, fényesítik
kreativitásukat. Minden fejezet végén Kathy H., az elbeszélő, megpendít
egy titkot, de hozzáteszi: még nincs itt az ideje annak, hogy erről
beszéljek -, majd a következő fejezetben e titokról fellebbenti a
fátylat, hogy egy újabb titokkal hozakodjon elő. A narratív szerkezet
mégsem ilyen egyszerű: ugyanis minden fejezet és minden újabb titok
mögött ott van a nagyobb rejtély: miért vannak a gyerekek ebben az
elitiskolában, mit akarnak velük, milyen cél szolgálatában állnak. A
visszatekintés felismerései következtében a barátoknak szembe kell
nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely
felnőttlétüket is meghatározza, új dimenzióba helyezi.
A "gyötrő szépségű" regény elsősorban
a barátságról súg a fülünkbe intim részleteket, s egy fontos kérdés
megválaszolásában segít: vajon egyedülálló és utánozhatatlan lények
vagyunk-e.
