Várpalotán született 1871. nov. 3-án. Eredeti neve Bánvárth Károly Mór, melyet 1889 júliusától Bán Aladárra magyarosít. Költő, műfordító irodalomtörténész. Apai ősei német gazdasági szakemberek voltak, több nemzedéken át a várpalotai uradalom inspektorai, számtartói. Alig töltötte be a 10. évét, amikor apja fiatalon meghalt. Édesanyja szűkös anyagi körülmények között nevelte három testvérével együtt. Az elemi iskola elvégzése után csak saját szorgalmára és tehetségére támaszkodva végezhette tanulmányait.

Középiskoláit Veszprémben a piaristáknál kezdte, Pápán a református kollégiumban folytatta és Székesfehérvárott fejezte be. Ciszterci szerzetesnek készült, de kilépett a rendből. . Már diákkorában verselgetett, első sikerét Pápán aratta, ahol 1887-ben elnyerte a kollégium legjobb poétája számára kiírt díjat.

1896-ban a budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet és bölcsészdoktori diplomát szerzett Az egyetem elvégzése után négy évig Temesvárott, 1900-1932 között Budapesten gimnáziumi tanár.

A tanári pálya mellett részt vett az irodalmi, a tudományos s a közéletben is. Előbb tagja, majd titkára és főtitkára lesz a Néprajzi Társaságnak. 1920-ban intenzíven bekapcsolódik a Turáni Társaság tevékenységébe. A társaság alelnöke és Finn-Észt Intézetének vezetője lesz. 1921-1936 közötti időszakban szerkeszti a Turán c. folyóiratot. Kezdeményezője, szervezője és társelnöke lesz az ún. finnugor kultúrkongresszusoknak. Tevékenységének eredményeként öt ilyen kongresszus kerül lebonyolításra (Helsinki, Tallin, Budapest, Helsinki, Tallin).

Bán Aladár pályája előrehaladtával egyre több megtisztelő cím birtokába jutott: A Szent István Akadémia, a Petőfi Társaság rendes tagja, a Néprajzi Társaság, az Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja, a nemzetközi Folklore Fellows magyarországi tikára, a Finn Irodalmi Társaság, a Kalevala Társaság, az Észt Irodalmi Társaság levelező tagja. Több magas finn és észt kitüntetést is kap. Magyarországon elnyeri a kormányfőtanácsosi címet.

Életének jelentős napjait jelentik a rokon finn és észt néphez tett utazásai. 1903-tól kezdve 12 alkalommal jár a finneknél és az észteknél. Életében 1951-ben szomorú esemény következik be, rákerül a Budapestről kitelepítendők listájára, nyugdíját megvonják, kitelepítik. Később Győrbe költözik. Ekkor már életének kilencedik évtizedét tapossa.

Az első tudományos finnugor kongresszus alkalmából méltó formában s méltó körülmények között megjelenik élete legkedvesebb műve az észt eposz, a Kalevipoeg általa készített fordítása, s meghívást kap a kongresszus díszelnökségébe. A sors különös kegyéből eszmélete utolsó percei egyikében még kézbe vehette a Művet, de a díszelnökségben már csak lélekben lehetett ott. A halál éppen az I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus utolsó napján, életének 89. évében 1960. szeptember 24-én rekesztette be életét.

Várpalotai hagyományápolás

Várpalotán utca és általános iskola viseli a nevét. Az iskolában B. Bartha István kőből készült mellszobra és emléktáblája áll. Irodalmi és tudományos hagyatékát Várpalotán a Szindbád Nonprofit Kft. - Krúdy Gyula Városi Könyvtár őrzi. A könyvtár azzal a céllal vásárolta meg özvegyétől, hogy a szétszóródás veszélyének kitett anyag együtt maradjon, a kutatók számára rendelkezésre álljon. Az özvegytől átvett hagyaték a tudományos munkásságának csak egy része, kevés néprajzi anyaggal (jóllehet Bán Aladár munkásságának ez volt az egyik legfőbb ága). Ennek többféle oka és magyarázata is van. Amikor Bán Aladárt 1951. júniusában kitelepítették Budapestről, könyvtára, kéziratai stb. lakásában maradtak és bizonyos, hogy azokból sok minden elkallódott. A később Győrbe szállított és már hiányosnak tekinthető anyagból a győri nagy árvíz idején ismét pusztult el valamennyi. Ugyanakkor gyűjteményének egy részét Bán Aladár saját maga is elajándékozta, például a Néprajzi Múzeumnak 1947-ben száznál több nagy értékű könyvet adományozott. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárával levelezett kéziratok átadásáról. Levelei, feljegyzései szerint magánembereknek (Ortutay Gyula, Gulya János, Képes Géza) is adott könyveket, kéziratokat. A Krúdy Gyula Városi Könyvtárban található gyűjteményének könyvei, folyóiratai a könyvtár TEXTLIB-es katalógusában kereshetők. 

Verseskötetei:
Egyedül. - Bp., 1898.
Áhítat szárnyán. – Bp., 1900.
Felhők és sugarak. – Bp., 1911
Urali dalok. – Bp., 1939.

Jelentős művei és fordításai:

Kanteletár (A finn népköltészet gyöngyszemei). - Bp., 1902.
A magyarok eredete. Bevezetésül a magyar irodalomtörténeti oktatáshoz. - Pozsony, Bp., 1903.
Balassi Bálint élete és költészete. - Pozsony, 1903.
Képek a finn nép életéből. - Bp., 1905.
Az ezer tó országából. Finn elbeszélések. - Bp., 1906.
A finnugor népek pogány istentisztelete. - Bp., 1908.
A finn – magyar és a szamojéd népek irodalma és népköltése. - Bp., 1911.
Finn költőkből. (Versfordítások). - Bp., 1912.
Kallas, Aino: Töviskoszorú. - Bp., 1923.
A finn nemzeti irodalom története. - Bp., 1926.
Kalevipoeg (Az észtek nemzeti eposza). - Bp., 1929 és 1960.)
A finn nemzeti irodalom története. - Bp. 1926.
Az észt költészet virágai.-– Bp., 1940.