A március 15-i pesti események híre futótűzként járta be az országot s hamar elterjedt a megyékben is. A "Nemzeti dal" s a "Tizenkét pont" egy kinyomtatott példánya eljutott a legtávolabbi vidékekre is.

Veszprém megye helységei közül a pesti események hírére Palota mozdult meg a leghamarabb. Már március 22-én lezajlik a tüntetés - oka valószínűleg az lehetett, hogy Palota esett legközelebb a fővároshoz, s a postajáratok utasai a megyében először itt adhattak hírt a pesti eseményekről.

Erről Rosos István első alispán március 23-án beszámol a miniszterelnöknek:

" Méltóságos gróf cs. kir. kamarás, és Miniszter Elnök úr, kegyes Uram!

Az illető járásbeli szolgabírónak mai napon hozzám küldött hivatalos jelentése szerint, Palota mezővárosában folyó hó 22-én délután 3. órakor a nép nagyszámmal összecsoportozván, lobogókkal ellátva zene kíséretében a mezővárosban fel s alá járt, a szokott éljenzésnél azonban egyéb kicsapongást nem követett el, és az éj bekövetkeztével mindenki lakására vonult, másnap is teljes csend uralkodott, miről kötelességem szerint még azon alázatos megjegyzéssel teszem hivatalos jelentésemet, hogy a Veszprémi Nagyságos Káptalan birtokához tartozó Peremarton, Kádárta és Rátót helységek a robot-kiszolgáltatást már megtagadták, - kényszerítő eszközökhöz nyúlni a jelen körülmények közt nem tehetvén, szép módjával igyekszünk a további zavart elhárítani.
Ki egyébiránt nagy úri kegyeibe ajánlott, mély tisztelettel vagyok Méltóságodnak.
Veszprémben, március 23-án 848.

alázatos szolgája
Rosos István Veszprém megye
első alispánja"

Palota mezőváros ebben az időben Zichy-birtok. A jelentés nem utal arra, hogy a tüntetésnek szociális jellege is lett volna, azaz földet vagy egyebet követelt volna a nép, mint az előbb említett falvakban, ahol már a pesti eseményeket követő hét leforgása alatt megtagadták a robotszolgáltatást. Nyilvánvalóan nem is hangzottak el ilyen követelések a felvonulás alatt. Palotán különleges volt a helyzet. Itt jobbágyság, zsellérség olyan értelemben, mint az említett falvakban, nem volt. A város szerződéses viszonylatban állt a Zichy-családdal, évről-évre megkötik a kontraktusokat. Valószínű, hogy a lakosság élénken figyelhette az eseményeket már csak azért is, mert hiszen a település az ősi fehérvári hadiúton feküdt, s a későbbiekben többször érintették a csapatmozgások, ezért megszokott életrendje felborult. A csizmadiacéh jegyzőkönyvében olvassuk, hogy 1848-1849-ben a községben uralkodó zavarok miatt számadást nem vezettek:

"Az 1848-ik esztendőben a forradalom miatt minden rend felbomolván számadás nem vezettethetett,
s minden rend nélkül való a céh állapotja is - megesmérem Litteráti János székbiztos."

A lakosság 1848 májusától országos adománygyűjtésbe kezdett az önálló magyar pénzügy és hadügy megteremtése érdekében. Sokan a készpénzüket, ezüst, arany ékszereiket ajánlották fel a honvédelem céljaira. Voltak földesurak, akik honvéd önkéntesek kiállítási, felszerelési költségeit vállalták magukra. Csirke Károly szolgabíró 1848. július 21-i feljegyzése alapján tudjuk, hogy a palotai nők arany és ezüst ékszereket, használati tárgyakat ajánlottak fel a haza oltárára (pl. ezüst evőkanál, ezüst borstartó, ezüst kávéskanál (nagyobb, kisebb), ezüst csat, ezüst karika, igaz gyöngy apró, arany gyűrű, arany fülbevaló, medalion, készpénz került felajánlásra). A palotai posztócéh a katonák ruházatának előállításában vett részt.

Feljegyzése azon arany és ezüst szereknek,
mellyek a palotai néhány lelkes nők által a haza oltárára ajándékoztassanak
(1848. július 21.)
Csirke Károly szolgabíró

A szabadságharc idején Veszprém megyében nagyobb ütközetek nem zajlottak, a megye, mint hátország része elsősorban anyagi és erkölcsi áldozatvállalással segítette a szabadságharc ügyét. Részt vett a megyén kívülre vezényelt nemzetőrség felszerelésében, kiállításában. 1848. május-júniusban Veszprémben állították fel a 6. honvéd zászlóaljat, amelynek nagy részét Veszprém megyei újoncok alkották. Ez a zászlóalj július végétől kezdődően Dél-Magyarországon a szerb felkelés leverésében, később Buda visszavételében vett részt. Július-augusztusban a megye nemzetőri zászlóaljai Baranya megyében, a Dráva-vonal védelmében játszottak szerepet.

Palotán Singer Péter rabbi a piacon tartott nyilvános gyűlésen toborozta a honvédeket, s buzdító szavai nem maradtak hatás nélkül. Nemcsak a nép fiai, hanem a Zichy-família egyik tagja, gróf Zichy Béla is innen állt be nemzetőrnek.

Palota mezőváros nemzetőrségének beosztása
(1848. június 2.)

Jellasics horvát bán 1848. szeptember 11-i betörésével megkezdődött Magyarország önvédelmi harca, mely kezdetben nem sok sikerrel kecsegtetett, hiszen hiányzott az ütőképes nemzeti hadsereg, és a honvédújoncozást csak 1848 őszen rendelte el a kormányzat. 1848. november 1-jétől napról napra várható volt az Ausztriai Császárság katonai támadása a vele perszonálunióban levő Magyar Királyság ellen. Az időközben lemondott független magyar kormányt felváltó Országos Honvédelmi Bizottmány nagyarányú hadseregfejlesztésbe kezdett. A honvédhadsereget most már nem önkéntes jelentkezéssel, hanem sorshúzásos alapon kötelező újoncozással igyekeztek feltölteni. Veszprém vármegyében 1848. november 21-től indult meg az újoncozás, s december 5-ig 1530 embert, az önkéntes mozgó nemzetőrséghez pedig 283 újoncot állítottak ki.

Levéltári források hírt adnak számunkra arról, hogy a szabadságharc önvédelmi harcai során Palotát több alkalommal is érintették a csapatmozgások és kisebb összeütközésekre is sor került:

Az 1848. szeptember 29-én lezajlott pákozdi csata mindkét harcoló fél visszavonulásával zárult, Veszprém megye területére csak eltévedt horvát katonák keveredtek: a palotai nemzetőrök 62 horvát katonát fogtak el, de még Ecser környékén is fogságba ejtettek néhányat. A bizonytalan helyzet miatt 1848. október 4-én a szentgáli nemzetőrség 350 emberét Veszprémbe rendelték, majd - egyesítve a veszprémi, szentgáli, márkói és bándi nemzetőröket - az egész csapatot Palota védelmének megerősítésére vezényelték.

A Bécs felé elvonuló horvát főerők maguk mögött hagyták egyik - Dráva-Sztára-Pécs-Ozora útvonalon előrenyomuló - hadosztályukat, melyet a Görgey Artúr, Perczel Mór és Csapó Vilmos vezette magyar nemzetőr csapatok 1848. október 7-én Ozoránál körülzártak és fegyverletételre kényszerítettek. Október 23-án 1250 hadifogoly horvát nemzetőr - "szűrös pórnép" - vonult be Veszprémbe, akiket Palotára Vezényeltek. Október 27-én újabb 130 horvát hadifogoly érkezett Veszprémbe, ezeket ugyancsak Palotára irányították.

    
Csirke Károly járási szolgabíró jelentése az első alispánnak
a horvátok fehérvári ténykedéséről és a palotai nép hangulatáról
(1848. szeptember 29.)

Az Ausztriai Császárság hadereje 1848. december 6-13-a között több irányból indította meg támadását a Magyar Királyság ellen. A túlerővel szemben a magyar hadvezetés a Dunántúlon is meghátrálásra kényszerült. Perczel Mór hadteste 1848. december 30-án Mórnál szembeszállt az ellenséggel, de támadása csúfos kudarcba fulladt. (A Perczel-hadtest tartaléka a Keszthely, Sümeg, Tapolca, Nagyvázsony Veszprém útvonalon december 30-ra érte el Várpalotát, itt értesültek a hadtest módi csatavesztéséről, mire Lepsény, Sárosd, Perkáta, Dunapentele irányban folytatták visszavonulásukat.) Nyitva állt az út a főváros felé, amelyből a módos polgárokkal együtt a magyar kormányzat és az országgyűlés is menekülni kényszerült, az ország ideiglenes fővárosa 1849. január elejétől Debrecen lett.

Veszprém megye harc nélkül jutott az ellenség kezére, amely 1849 januárjától április végéig a katonai igazgatás aláhelyezte a megyét. A hadsereg-parancsnokságnak alárendelt vármegyei közigazgatás élére Windischgrätz tábornagy január 9-én az aulikus beállítottságú Fiáth Ferencet nevezte ki császári-királyi biztosnak, aki a pacifikálást tekintette fő feladatának, s ennek érdekében a keményebb eszközök alkalmazásától sem riadt vissza. Megszűnt az összeköttetés a debreceni kormánnyal, a lakosoktól elkobozták a fegyvereket, megtiltották a nemzeti jelképek és a Kossuth-bankó használatát, a települések elöljáróitól hűségesküt követeltek Ferenc József számára.

    
Palota elöljárósága kötelező hódolatát fejezi ki Ferenc József császár és magyar királynak
(1849. január 27.)

A levéltári dokumentumok megőriztek néhány mozzanatot ennek az időszaknak a palotai vonatkozású eseményeiből is:

1849. február 10-én két szekéren - vagy húsz császári lovaskatona kíséretével - bilincsekbe verve Veszprémbe hozták azt az öt palotai szűrszabó és csapómestert, akik korábban a magyar hadseregnek dolgoztak, s bérükért Debrecenbe mentek a magyar kormányhoz. Azonban nemcsak kifizetett pénzüket hozták el onnan, de a magyar kormány Habsburg-ellenes plakátjait, nyomtatványait is. A befogott iparosokat azonban minden büntetés nélkül elbocsátották.

Csirke Károly szolgabírónak a vármegyei alispánhoz küldött 1849. február 25-i jelentéséből tudjuk, hogy a palotai csizmadiacéh is készített lábbeliket a forradalmi sereg számára. Ezeket megbízásból három jeles férfi: Posch Mihály, Márcsik György, ifj. Bisztricsány Pál szállította Debrecenbe. A Palotára való hazaérkezésük után - Fiáth Ferenc királyi-császári biztos parancsolatára - a megyei börtönbe kísérték őket.

1849. április 26-án szállították át Veszprémen a császáriak a legnevezetesebb politikai foglyokat: közöttük a volt első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajos grófot, gróf Károlyi Istvánt, mintegy negyven személyt. A három legelőkelőbb foglyot - Batthyány, Károlyi és Zselénszky grófokat - egyenként egy-egy lovasszekéren, a többieket ökrösszekereken. Április 25-én a palotai Zichy-kastélyban töltötték az éjszakát,. majd 26-án délre érték el Veszprémet, ahol a város nyugati szélén költötték el ebédjüket, majd tovább vonultak Városlőd és Devecser irányába.

    
Csirke Károly szolgabíró jelentése
a debreceni kormánynak hadifelszerelést (bakancsot) szállító palotai lakosokról
(1849. február 25.)

A lakosság 1849 tavaszán reménykedve fogadta a harctérről szivárgó híreket, s a tavaszi hadjárat eredményeképpen várta mielőbbi felszabadulását, amely április végén be is következett. Fiáth és kísérete április 26-án nagy sietve elhagyta a megyét, s Pápán át Sopronba menekült. (A császári hadak tömeges visszavonulása szintén érintette Palotát április 24-én.) Rövidesen újjáalakult a Veszprém Megyei Állandó Bizottmány, amely kezébe vette a megye irányítását. A közbiztonság helyreállítása után 1849 májusában ismét megindult az újoncozás. mely a magyar katonai sikereknek köszönhetően egy hónap alatt szép eredménnyel be is fejeződött.

1849 kora nyarára azonban már a közvélemény számára is világossá vált. hogy az orosz intervenció által megsegített Habsburg császári haderő felmorzsolja a magyar seregeket. Komárom várának átadásával a magyar szabadságharc hivatalosan is befejeződött, s négy nappal később - 1849. október 6-án Pesten és Aradon megkezdődött a véres megtorlás.

    
A komáromi vár megerősítésére önként jelentkezett palotai iparosok összeírása
(1849. június)

A szabadságharc bukása után 1848 kultusza Palotán is szárnyra kapott, amit irodalmi síkon Krúdy Gyula művei örökítenek meg (Ál-Petőfi stb.). Kossuth Lajos halálakor az Iparos Olvasókör 1897. augusztus 29-én úgy határozott, hogy szobrához anyagilag hozzájárul. A temetésen öttagú küldöttséggel képviseltette magát, a családhoz részvéttáviratot küldött, s elrendelte a kör elnöksége, hogy a tagok meghatározott ideig gyászszalagot viseljenek. A század vége felé minden esztendőben nagy ünnepségeket tartottak március 15-én, melyen a szabadságharcban résztvettek is megjelentek. Különösen nagyszabásúak voltak ezek a megemlékezések 1886 után, dr. Rutsek Pál orvos működése idejében.

A Veszprémi Független Hírlap 1896. március 21-i számában megjelent tudósítás
a várpalotai "Liberális Polgári Kör" március 15-i ünnepélyéről

Az 1848-1849-es forradalomra és szabadságharcra való emlékezés napjainkban, a rendszerváltást követően a hagyományőrzés új formáit teremtette meg. A szabadságharc palotai önkéntes nemzetőreinek névsorát Pacsuné Fodor Sára helytörténész kutatta fel. Az 1992. évtől kezdve hagyománnyá vált, hogy a Városszépítő és Védő Egyesület szervezésében - a hivatalos városi március 15-i ünnepség részeként - gróf Zichy Béla sírjánál megemlékezést tartanak, ahol felolvassák a szabadságharcban részt vett palotaiak nevét.

Tolonics István:
Ünnepi megemlékezés a Várpalotai Városszépítő és Védő Egyesület nevében
(Várpalotai Újság, 1996. március 14.)

Tisztelettel emlékezünk a következő honvédekre, nemzetőrökre:

A palotai nemzetőrök közül alig múlt 16 éves Supka Antal, mikor katonának állt. Jól értett az ágyúhoz, pár nap múlva főtüzérré léptették elő. A piactéren toborzott tüzérek között volt Márcsik őrmester, akire még 1959-ben is emlékeznek az idős palotaiak. A közlegényből csakhamar őrmester lett - mert tudott írni-olvasni -, számos kitüntetést szerzett. Petőfi Sándor öccse, Petőfi István is Várpalotáról vonult be a Veszprémben gyülekező sereghez, majd végigküzdötte a szabadságharcot.   A csapómester Tóth Antalra is nagy tisztelettel emlékeznek leszármazottai. Ő a Csapó (ma Kossuth) utcából vonult be és indult a csatába. Évek múlva a háborúban szerzett golyó végzett vele. Hamvai itt nyugszanak a várpalotai alsóvárosi római katolikus temetőben.

Palotay (Peska) Ferenc palotai családban született, édesapja uradalmi ispán volt. A szabadságharc idején piarista szerzetes, tanár. Ő is kardot fogott a haza védelmében, részt vett számos csatában, Budavár ostrománál olyannyira helytállt,  hogy közhonvédből hadnaggyá léptették elő. Az összeomlás Komáromban találta, mint Klapka katonáját, s ez volt a szerencséje, mert így a vár feladásakor számára is biztosították a szabad elvonulást. Nem tért vissza a piarista rendbe, hanem a veszprémi egyházmegye kötelékében világi pap lett. Rövid vidéki lelkipásztorkodás után a veszprémi püspöki aulába került, s itt gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, címzetes apát, végül nagyprépost. Családja büszkén őrizte meg a kiegyezés után kapott díszes okiratát (honvéd emléklapot), amelyben ez áll: "Az 1848-49-iki dicső szabadságharcunkban dr. Palotay Ferenc mint honvédhadnagy harcolt a hazáért."

Gróf Zichy Béla, Palota akkori birtokosának 23 éves fia is innen állt be nemzetőrnek, "s létét hazának szentelve, meghalt nemzetőri kötelessége teljesítésében Drávahídvégen, Baranya megyében, 1848. év augusztus 5-én" (részlet a várpalotai alsóvárosi temetőben levő síremlékéről).

A palotai honvédtisztek, altisztek és közhonvédek névsora:

Honvédtisztek:
Büky Gyula (róm. kat.) (1828-1899)
Kador Fusch Sándor (róm. kat.) (szül.: 1828)
Király János (róm. kat.) (szül.: 1831)
Hesnera Béla (szül.: 1826)
Horváth Zsigmond (evang.) (szül.: 1800)
Zichy Béla őrnagy (róm. kat.) (1825-1848)

Altisztek:
Antal Ferenc, Bisztricsán József, Csengei János, Csengei Károly, Flink János, Forst Alajos, Gyarmati Antal, Járó Pál, Németh János, Tóth Antal

Közhonvédek:
Asboth Sándor, Bátor József, Balázsi József, Bucsuházi József, György István, Hangyaloczi György, Hajdu István, Horváth János, Klecner János, Kristóf András, Majnovics János, Miklós József, Mórocz István, Márcsik Lajos, Mórocz Mihály, Mórocz Pál, Molnár Márton, Nyerő János, Nyilasi István, Németh András, Nyilasi Ádám, Ruzicska Simon, Stámusz Zsigmond, Szerencsés János, Simon Ferenc, Supka Antal, Szüts János, Szemenyei János, Stellár Pál, Somogyi András, Téglás József, Tith József, Varga János, Vörös István, Végh János, Patonay Ferenc tábori pap.

(Összeállította: Varga Zsoltné - Volekné Temesi Zsuzsanna)

Felhasznált irodalom:

Szíj Rezső: Várpalota. - Budapest : Szenczi Molnár Társulat, 1996.
20 éves a Várpalotai Városszépítő és Védő Egyesület. - Várpalota, 2010.
Balla Emőke: Az országot a civilek építik. - In: Napló, 2002. május 14.
Kopasz Gábor: A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Dráva-vonal védelmében. - In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 1966. 5. sz. 259-269. p.
Lipták Gábor - Zákonyi Ferenc: Veszprém megye a szabadságküzdelmekben. - Veszprém, 1957.
Veress D. Csaba: Százötven éve történt. Katonai események Veszprém vármegyében 1848-1849-ben. - In: Új Horizont, 1999. 4. sz. 12-28. p.
Antal László, Petrovics László, Próder István, Tolonics István, Zöld Istvánné március 15-i megemlékező beszédei (Krúdy Gyula Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében)
Csirke Károly szolgabíró feljegyzése azon arany és ezüst ...- 1848. júl . 21.
Csirke Károly szolgabíró jelentése a debreceni kormánynak hadifelszerelést (bakancsot) szállító palotai lakosokról. - 1849. febr. 25.