Irodalmi kirándulás a Felvidéken

A TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat programszervezésében (és a Krúdy Gyula Városi Könyvtár helyi szervezésében) 2001. szeptember 13-16 között a magyar irodalmi hagyományok nyomában jártunk a Felvidéken. A csoportot vidám útitársként és nagyszerű irodalmi "idegenvezetőként" kísérte el Praznovszky Mihály irodalomtörténész-muzeológus.

Program:

A Losonctól délnyugatra található Szklabonyán született 1847. január 16-án Mikszáth Kálmán, aki tízéves koráig élt ezen a településen. Szülőháza már nincs meg, ezért emléktábláját a későbbi lakóház falára helyezték, melyben jelenleg múzeum működik.

A kedélyes, pipafüstbe burkolózó palóc - akinek anekdotázó meseszövése mögül csak mintegy színes kendő alól sejlik fel keserű és komor valóságlátása -, a századvég utolsó írófejedelmeként magáénak érezhette kortársai megbecsülését éppúgy, mint az olvasók kitüntető szeretetét, melyet az eltelt közel egy évszázad alatt sem veszített el.

Irodalmi kirándulásunk első állomásán, regényes völgyek között, ahol "az öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak a jó palócok dolgába", az emlékház udvarán aranyló őszi napsütésben emlékezhettünk Mikszáth Kálmánra: a balladás tömörségű és költőiségű Tót atyafiak és A jó palócok novelláskötet felidézésével, melyekben földöntúli igazságot szolgáltat a győzedelmes mese, s az író szelíd, lélekbelátó tekintete.

Alsósztregován született 1596-ban Rimay János költő, a magyar nyelvű reneszánsz líra jeles képviselője. Gyermekkora nagy részét a községben töltötte, majd 1621-ben visszatérve irodalmi udvart hozott létre, ahol megfordult Szenczi Molnár Albert is.

Szintén Alsósztregován született Madách Imre 1823. január 21-én. A szabadságharc után 1854-ben visszatért ide, s letelepedett a családi birtokon. A Madách-kastélyban írta valamennyi jelentős művét, köztük Az ember tragédiáját is. Hamvai 1934-ig a község katolikus temetőjében pihentek, ekkor átvitték a kastély parkjába, ahol jelenleg is nyugszanak. Síremlékét, a szárnyaló Ádám bronzszobrát Rigele Viktor készítette. A Madách-kúriában jelenleg emlékkiállítás látható.

A Madách-kúria oroszlános szobájában (mely Madách Imre dolgozószobája volt), az emlékkiállítás tárgyai között, a kastélyt körülvevő park gesztenyesorán végigsétálva (melyen Madách Imre kísérte végig az őt meglátogató Arany Jánost), majd síremlékét körülállva tisztelegtünk a magyar irodalom magányos óriása, a halhatatlan "emberiségköltemény" megalkotója előtt.

A zólyomi várban született 1554. október 20-án, s itt töltötte gyermekéveit a magyar nyelvű reneszánsz költészet legnagyobb alakja, Balassi Bálint, kinek emlékét tábla őrzi a vár belső falán.

A legendák úgy mesélik, hogy Bojnik lovag emelte a várat rablott kincseiből, azonban az aranyhajú Kosztolányi Hajnal szerelmét nem tudta sem hatalmával, sem furfanggal kicsikarni. Haragjában a vár alatt fakadó melegvizű forrásba dobta a lány levágott haját, ahol az sugárzó aranykővé vált, ám hiába merítettek érte vödröt, hálót, varázslatként elillant előlük, s kihúzni sosem tudták.

A Garam folyó mentén fekvő Besztercebányán végezte alsó iskoláit Balassi Bálint az 1560-as évek elején. A város evangélikus gimnáziumának rektora 1710-től 1714-ig Bél Mátyás volt, és itt járt egy évig középiskolába 1871-ben Komjáthy Jenő. Mikszáth Kálmán híres regényében, a Beszterce ostromában szereplő helység Besztercebányával azonos, s részben itt játszódik a mű cselekménye.

A város magyar vonatkozású irodalmi emlékekben is gazdag: az evangélikus líceum tanulója volt 1838. augusztus 31-től 1839. február 15-ig Petőfi Sándor, s ugyanebben az iskolában végzi a két utolsó osztályt és érettségizik 1866-ban Mikszáth Kálmán.

Petőfi Sándor mindössze fél évet töltött a selmeci líceumban, a tanári meg nem értés és színészi ambíciói egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy rövidesen elhagyja az iskola falait, ez az időszak mégis fontos szerepet játszik művészi fejlődésében és nemzeti érzései kibontakozásában. A magyar irodalmi önképző társaságban szép sikereket ért el szavalataival, műbírálataival és verseivel, melyekben nem mindennapi költői tehetség nyilvánult meg. Életrajzírói szerint a szegény, ingyenkosztos diák a vacsorákra kapott két garasait francia különórákra fordította, s habár nélkülözött, ruháit adogatta el, hogy színházba járhasson...

A líceum szigorú szabályzatával és elvárásaival szembekerülő lázadó kamaszra - az utókor színe előtt azonban "élet és irodalom" tantárgyból mégis jelesre vizsgázó hajdani diákra - az iskola falán elhelyezett emléktábla hívja fel a látogatók figyelmét.

Selmecbánya egyik dombján épült a Leányvár kastély, melyhez számtalan magyar monda fűződik, történetét A leányvári boszorkány című regényében Lovik Károly dolgozta fel.

A város főterén levő műemlékegyüttes ódon épületei: az egykori bányapolgárok gótikus-reneszánsz házai, közhivatalok és templomok ismét a régi fényükben pompáznak.

Garamszentbenedek (a bencések templomának és kolostorának megtekintése)

A templom a gótika egyik legszebb közép-európai emléke: feltárt falfreskója Szent György legendáját ábrázolja, északi mellékhajójában Lőcsei Pál mester műhelyében készített oltár található Mária, Szent Benedek és Szent Skolasztika szobrával, gótikus főkapujának szépsége és művészi értéke kiemelkedő.

Komárom gazdag irodalmi hagyományai főként a felvilágosodás és a reformkor időszakától veszik kezdetüket. Az 1780-as évek végén Péczeli József nagy műveltségű pap megalakította a Komáromi Tudós Társaságot azzal a céllal, hogy elősegítsék a magyar nyelv és irodalom fejlesztését. Ezt szolgálta többek között a társaság folyóirata, a Mindenes Gyűjtemény, amely 1789-1792 között jelent meg.

Csokonai Vitéz Mihály 1797 áprilisában Pozsonyból Komáromba érkezik irodalmi terveivel, s itt ismerkedik meg Vajda Juliannával, egy gazdag kereskedő lányával, akit Lilla néven örökít meg szerelmi költészetében.

A város gimnáziumában tanított Czuczor Gergely a bencés rend tanáraként 1825 és 1831 között. Itt szerkesztette az országos hírű Komáromi Kalendáriumot.

Komáromban született Jókai Mór 1825. február 18-án, elemi iskoláit is itt végzi, majd amikor visszatér Pozsonyból (ahol cseregyerek volt), a helyi gimnázium tanulója 1841-ig. Szülővárosában, az Erzsébet-szigeti nyári lakukban írta első regényét, a Hétköznapokat, s számos más regényének cselekménye kapcsolódik a városhoz: A tengerszemű hölgy, A mi lengyelünk, Politikai divatok, Az elátkozott család. Jókai szülőháza ma már nem áll, helyét emléktábla őrzi, szüleinek sírja a helyi református temetőben található.

Fotók: Vida Szabolcs