2006. február 24-én a Városi Könyvtárt
dicsérő ízléses kivitelezésű - ínycsiklandó vacsorát ígérő - étlap
hívásának eleget téve ismét összegyűlt a Krúdy-Szindbád asztaltársaság a
Két Bagoly Fogadóba, hogy Krúdy írásokból megidézze az író szellemét,
egyúttal hódoljon - Krúdy-receptek alapján - a fogadó gasztronómiai
kihívásainak.
„Szindbádot sosem kezdheti ki a
feledés." Idézi Kozocsa Sándor Lakatos László megállapítását a mű
1975-ös (Magyar Helikon) kiadása utószavában. Az egyelőre laza
szerveződésű palotai asztaltársaság egy tagjaként tanúsítom: az állítás
igaz. Gondolom, nem vagyok egyedüli, aki a társas együttlét előtt és
után ismét, sokadszor előveszem Krúdy-köteteimet, köztük a nagy utazó
kalandjait is, és engedem, hogy a vacsora hangulata sokáig tartson,
emléke megmaradjon, akár a hangulatos fogadtatást, akár a szellemnek
szóló vagy a gyomornedveket ingerlő kínálatot idézem fel.
Az omlós sajtos pogácsát, a gazdagon
tálalt húslevest, a paradicsommártással körített főtt húst, a ropogós
libacombot és a mellé szeletelt knédlit, a kolozsvári töltött káposztát,
a farsangi fánkot! Nem beszélve az ágyas pálinka, a barnasör, a vörös-
és fehérbor alattomos kis utórezgéseiről! Kellett az író vigasztalása:
„…jóformán kikerülhetetlen, hogy az ember harminc-, esetleg
negyvenesztendős koráig, ha csak addig meg nem halt, egy kis kappanhájat
ne szedjen magára.”
A pohárköszöntő okán dr. Praznovszky
Mihály, az irodalmi szemelvényekkel a két Krúdy-alteregó - Rumanóczky
Rudolf és Juhász Péter - éltre keltették az író alakját. Rumanóczky
Anett megjelenítésében pedig lelki szemeink előtt megjelent az „a
százhét nő, aki viszontszerette,... (s a ) százhétnél több, …akik Szindbád
álomvilágában piros karikákon hintáztak.” Németh László tangóharmonikája
tabáni, óbudai kiskocsmás idillt sejtetett. Újraforgattuk az éjfélbe
hajló est folyamán a Huszárik-filmet, s ha felidézzük a filmkockákat, az
a klasszikus és a mienk összefonódva lebben elénk!
Köszönjük a szervezés oroszlánrészét
vállaló könyvtárosoknak, a kivitelezést biztosító fogadónak, az irodalmi
és zenei közreműködőknek. Köszönjük a tombolára felajánlott értékeket,
sokan lettünk gazdagabbak ezektől is.
Hiányoztak régi arcok, köszöntjük az
újakat. Ki beteg volt, annak jobbulást kívánunk, ki kényelmes, rest, az
sajnálhatja, hogy távol volt!
Emlékezzék mindenki arra az
elhatározásra, hogy hagyományőrző társasággá alakulva folytatjuk a
Krúdy-Szindbád emlékápolást, s ki-ki tegye meg javaslatát, elképzelését,
vállalását a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban!
Madaras Annamária
