Háy
János: Házasságon innen és túl
A szerző pályáját műfaji, tematikus és
poétikai sokszínűség - egyfajta játékos "nemtörődömség" - jellemzi,
amelyben jól megfér egymással a "stilizált felületesség", a
fantasztikustól az érzékenyen át a groteszkig húzódó mesei
elbeszélésforma, az "alulstilizált" nyelv, a szupernaturalistán abszurd
világ. Ha pedig egyetlen szóval volnánk bátrak jellemezni a szerző
eddigi köteteit, akkor legszívesebben a felforgató kifejezést
használnánk.
Az író négy ciklusba gyűjtötte
legújabb novelláit. Leginkább az első ciklus tárcanovellái kapcsolódnak
a kötet kissé furcsa címéhez: hétköznapi emberekről olvashatunk itt
(férfiakról és nőkről), akik egyszerű életet élnek, ám tele apró
sorsdrámával. Apró titkok, kisszerű, de különös figurák egész élete
sűrűsödik néhány oldalba. Hol házasságon innen, hol azon túl vannak épp,
de sorsuk ettől függetlenül nem túl rózsás.
A kötet első negyedét kitevő
házasságfeszegető novellák olyan élethelyzetekkel szembesítenek minket,
melyekbe akármikor magunk is belekerülhetünk, vagy belekeveredhetünk, de
többnyire félünk megfogalmazni hozzájuk fűződő félelmeinket, egyfajta
materializált formában megküzdeni a két ember kapcsolatának iszonyából
született démonokkal.
Diagnózisban nincs hiány ezekben a
történetekben, de nem olvasható ki az anamnézis: az elbeszélő tekintete
egy nagy látószögű objektív perspektíváját helyezi elénk. Megmutat a
képben hétköznapi embereket és apró titkokat, olykor sejtetni engedi,
hogy a bornírtnak tűnő figurák és történések hátterében épp a
mindennapiságuk folytán riasztóan ismerős és elkeserítően kicsiszerű
sorsdrámák rejlenek, de nem mindig hagyja, hogy a szemlélő közelebb
lépjen hozzájuk, s a maguk raszteres aprólékosságában kerüljön közel az
arcába rakott képekhez (esetleg: akárha tükörképhez).
A tárca műfaji korlátait feszegető,
egész élettörténeteket rejtő csírái, ha úgy nézzük, szomorúan
csökevényes sorsokat mutatnak be, ha máshonnan nézzük, a megformáltság
felől, szomorúan csökevényesen mutatnak be sorsokat.
