Badacsony-dűlői pálinkafőző pince

Badacsony-dűlői pálinkafőző pince 

Rövid ismertetése

A Badacsony-szőlőhegy története levéltári dokumentumok alapján a XVIII. század elején indult. 1716-ban kezdődött a szőlőtermelés. 1754. szeptember 12-ei keltezéssel írták alá a Badatsonyi hegy artikulusait, vagyis a hegytörvényeit. Az utolsó hegybíró Harn Imre ácsmester volt 1951-ig. Ekkor számolták fel a hegyközséget.

Az értéktárba felterjesztett pincét 1964-ben pálinkás gunyhónak nevezték. Az építmény kőből készült, boltíves, 7-8 méter hosszú és 4-5 méter széles pince, melyen kéménynyílás is látszik.

A régi öregek (köztük öregapám) elbeszélése szerint a XX. század elején is folyt itt a pálinkafőzés. Télen hóval hűtötték a lepárolt pálinkát. A két háború között már a csősznek volt a lakhelye. A második világháború után nem használták semmire, azóta az enyészet pusztítja. Kár érte, mert szép közösségi hellyé, akár turistalátványossággá is lehetne fejleszteni.  A Várpalotai Badacsonyi Kertművelő Egyesület ezt tűzte ki célul. 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A badacsonyi szőlőhegy a levéltári források alapján az egyik legrégebbi várpalotai szőlőhegynek tekinthető. A szőlőhegy múltjának kevés épített emléke, öröksége maradt, a régi pincéi közül viszont jó néhány használatban van ma is. Közéjük tartozik ez a pince is, amely kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy közösségi színtérré fejlesszük

Könyvészet

  • Szíj Rezső: Mezőgazdálkodás Várpalotán. Adatok Inota, Palota, Pét gazdaságtörténetéhez. (Bp.: Szenczi Molnár Társaság, 1999.
  • Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Veszprém vármegyéből, 1626-1828. Budapest : L'Harmattan, 2006.
  • Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései, 1690-1836. Veszprém: Veszprém M. Lvt., 2009.

Fényképek

 

 

 

please do NOT follow this link