Könczöl Imre

Laznik Gabriella: A könyvtáros, népművelő Könczöl Imre élete a Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatójaként
(1963-1980)

Könczöl Imre 1963 januárjában lett a könyvtár igazgatója. 1963 két okból is fontos a könyvtár történetében. Egyrészt 1963 decemberében új épületbe költözött a könyvtár felnőtt részlege, ahol 180 m2 alapterületű helyiségben kényelmes olvasóterem és tágas szabadpolcos kölcsönzőtér állt az olvasók rendelkezésére. A könyvtár korábbi helyiségében gyermekkönyvtárat rendeztek be. 1963 másik fontos eseménye volt, hogy a könyvtár Várpalotához sok szállal kapcsolódó Krúdy Gyula halálának 30. évfordulójára felvette annak nevét. A névadó ünnepségen az író leánya, Krúdy Zsuzsa is jelen volt.

Könczöl Imrét egész életében érdekelte a kortárs irodalom. Személyes jó barátja volt: Csoóri Sándor, Csanádi Imre, Rab Zsuzsa, Czine Mihály, Bódás János. A mai írókkal való személyes találkozás érdekében 1963 őszén indította el a "Könyvtári Esték" című előadássorozatot, a könyvtár olvasótermében. Ennek keretében neves írók, költők, művészek egész sorával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az író-olvasó találkozók a vártnál nagyobb sikert váltottak ki a helyi irodalombarátok körében. Ezért az előadássorozatot évről évre újraindították. Először személyes ismerőseit hívta meg előadónak. A fennmaradt meghívók alapján így járt Várpalotán Hidas Antal, Kun Ágnes, Benjamin László, Baranyai Ferenc, Simon István és még lehetne sorolni tovább a neveket. A könyvtár külön meghívókat készített, mely tartalmazta a "Könyvtári Est" helyét, idejét, a meghívott szerzők nevét és azok munkásságáról szóló rövid ismertetést.

Egy-egy estre általában két írót vagy költőt hívtak meg vendégül, kiket mintegy 80-100 fős közönség várt minden alkalommal a könyvtárban. Az előadók a délutáni vonattal érkeztek, őket személyesen fogadta. A rendezvények a könyvtár zárása után este 6 órakor kezdődtek. A vendéget Könczöl Imre bemutatta a hallgatóságnak, aki ezt követően beszélt műveiről, terveiről. Ezután kötetlen beszélgetés következett, amikor mindenki kérdéseket tehetett fel a meghívottnak és a könyveit dedikáltatni lehetett vele. A könyvtár összefogott a könyvesbolttal, így az előadók műveiből több példányt rendeltek közösen, melyek az Est alkalmával megvásárolhatók voltak. Általában 15-20 sőt 30 példány is gazdára talált egy-egy alkalommal. Évente 10-12 ilyen író-olvasó találkozót tartottak, melynek sikere országszerte híressé, elismertté tette a könyvtárat. S hogy a meghívottak is jól érezték magukat, bizonyítja a következő idézet az egyik előadótól: "Nemrég Zalaegerszegen voltam – nos az nem Várpalota, nem a költők Mekkája, … bárki költővel összejövök, Várpalota kerül szóba, mert sehol az a légkör, sehol az a lelkesedés, sehol az a közérzet, ami Várpalotán körülveszi az embert." (Sajnos a beszámolóban Könczöl Imre nem jelölte meg az idézett szerző nevét.)

1964 februárjában a könyvtár olvasótermében szavalóiskolát indítottak. Szakmai oktatónak Somogyi Miklós színművészt hívta meg. A tanfolyam anyagaként beszédtechnika, színpadi mozgás, irodalomesztétika és verstan oktatása szerepelt. A foglalkozásokat heti egy alkalommal tartották a könyvtárban.

Az 1960-as évek kulturális rendezvényei közül kiemelkednek az irodalmi majálisok is. Két alkalommal kerültek megrendezésre 1966-ban és 1967-ben. Helyszínül Petőfi, Mikszáth, Móra, Eötvös, Krúdy írásaiban is többször szereplő pusztapalotai vár romjait választották. 1966-os majálisról nem találtam anyagot a könyvtár irattárában. Az 1967-es rendezvényhez kapcsolódó dokumentumok utalnak a korábbi év eseményére. 1967. május 28-án került sor a második irodalmi majális megrendezésére Várpalotán, az Ünnepi Könyvhét alkalmából. Az eseményre hat írót hívtak meg: Bárány Tamást, Csanády Jánost, Csoóri Sándor, Jobbágy Károlyt, Somlyó Györgyöt, Tornai Józsefet. Az egész napos program keretében délelőtt úttörő és ifjúsági bemutatók voltak. Délután kezdődött a tulajdonképpeni irodalmi majális, amikor versmondók, énekesek, a Veszprémi Petőfi Színház meghívott tagjai léptek fel. Könyvheti sátrat állítottak fel, ahol meghívott írók munkáit is meg lehetett vásárolni. A hivatalos műsor után került sor a szűkebb körű beszélgetésekre az írókkal. Az irodalmi majálisokon mintegy 3000 ember vett részt. A mindkét alkalommal sikeresen zárult rendezvények folytatása a következő években elmaradt.

1967-ben Könczöl Imre kezdeményezésére megalakult Várpalotán a "Versbarátok klubja". Ennek előzményeként tekinthetőek az 1964-ben szervezett szavalóiskola, és a könyvtárban minden évben március 15-e alkalmából rendezett szavalóversenyek. A klub megalakítását így indokolta: "… nincs olyan szerv, amely tervszerűen és rendszeresen foglalkozna a lelkes és jószándékú verskedvelő fiatalok irodalmi esztétikai és előadásművészeti irányításával. A foglalkozásokra vendégelőadókat, fiatal színészeket, versmondókat is meghívtak.
Az eddig említett kulturális programok a 60-as években a könyvtárat a város szellemi életének központjává tették. Külön kell szólni a könyvtárban végzett olvasásszociológiai vizsgálatokról. Két nagyobb felmérést végeztek. Az első 1965 januárjában történt, mikor a várpalotai házi könyvtárak nagyságát és állományát vizsgálták meg. A felmérés eredményéről összefoglalás a Veszprémi Megyei Könyvtár 1965-ös évkönyvében jelent meg. A másik felmérés 1970-ben történt, arra keresve a választ: "Mit és mennyit olvasnak a szakmunkástanulók?" A Könyvtáros és Szakmunkásnevelés hasábjain publikálta a vizsgálat eredményét.

A könyvtárban Könczöl Imre nevéhez lehet kapcsolni a helytörténeti kutató és gyűjtőmunka megindulását is. A 70-es években egymást követték a Várpalotához kapcsolódó híres emberekről szóló megemlékezések, vetélkedők, kiadványok.

1968-ban került sor az első Krúdy Est megrendezésére az író születésének 90. évfordulója alkalmából. Bán Aladár születésének 100. évfordulójára 1971. nov. 3-án emlékünnepet szervezett a Várpalotai Városi Tanács és a Magyar Néprajzi Társaság a könyvtár segítségével. Az ünnep alkalmából Bán Aladár Emlékbizottság alakult, melynek tagja volt Könczöl Imre is. Az ünnepség megszervezésében jelentős szerepet vállalt, tartotta a kapcsolatot a szervezés során a Magyar Néprajzi Társasággal, és a Magyar Tudományos Akadémiával. A két napos program keretében Bán Aladár emlékkiállítást rendeztek, és a Magyar Néprajzi Társaság Várpalotán konferenciát és vándorgyűlést tartott. Itt híres nyelvészek, néprajztudósok voltak az előadók: Ortutay Gyula, Kodolányi János, Voight V. Vilmos, Földes László. Az ünnepségsorozatot egy emlékest zárta le. 1971-ben Könczöl Imre munkájaként jelent meg a "Várpalotai füzetek" első kötete is "Bán Aladár emlékezete" címmel.

1973. január 1-jén Petőfi Emlékbizottság alakult Várpalotán, a költő születésének 150. évfordulója alkalmából. A bizottság tagjaként Könczöl Imre feladata volt, az ünnephez kapcsolódó megemlékezések, rendezvények megszervezése. Petőfi műveiből városi szavalóversenyt, "Ki tud többet Petőfiről" címmel pedig irodalmi vetélkedőt rendezett a könyvtár. Könczöl Imre, Petőfivel kapcsolatos kutatásai eredményeképpen, még 1972-ben megjelentette a helyismereti füzetek második kötetét "Petőfi Sándor és Várpalota" címmel.
Az előzőekhez hasonló megemlékezést 1978-ban, a Krúdy centenárium alkalmából szervezett még a könyvtár. A 70-es évek rendezvényei a könyvtárban folyó helytörténeti kutatásokhoz szorosan kapcsolódtak. Tervei között szerepelt a "Várpalotai Hangmúzeum" elkészítése is. Magnószalagon akarta rögzíteni a város vezetőinek, s megőrzésre érdemes mondanivalóval rendelkező régi lakosainak az emlékezéseit. Ez az elképzelése azonban nem valósult meg.

Összefoglalva igaznak tekinthető a megállapítás, hogy "Várpalotát irodalmi vonatkozásban jegyzik, az Könczöl Imre érdeme". A fejezetben felsorolt események is ezt igazolják. A 60-as években nagyobb teret kapott a könyvtár rendezvényei között a kortárs irodalom. A 70-es évekre az általa vezetett könyvtári rendezvények főként a helytörténeti kutatások körül mozogtak.

Munkatársai szerint nem volt "a szó klasszikus értelmében igazgató, igazi főnök. Élményszerűen beszélt, mindig mesélt, lehetett tőle tanulni. Volt egy kisugárzása… meseszerűen tanított."

Munkájának elismeréseként 3 kitüntetést kapott: 1973-ban Veszprém Megyéért arany fokozatát, 1977-ben a Szocialista kultúráért, 1980-ban Kiváló Munkáért.

1980. július 1-jén ment nyugdíjba. Utódja Neményi László lett.

Publikáció, irodalmi tevékenysége Várpalotán

1963-tól főként a Könyvtáros, Horizont, az Életünk című folyóiratok közlik írásait, könyv és irodalomnépszerűsítő kritikáit, közművelődési és könyvtári tanulmányait. Munkái közül legszélesebb körben ismertté, a Várpalotán írott helytörténeti írási váltak. Írásai az ember, irodalom, könyv, olvasás kapcsolatát kutatják. Takács Imrével, Csanádi Imrével, Rab Zsuzsával, Palotai Erzsivel készített interjúkban, életútjukról, régi és mai költőkhöz való viszonyukról faggatta őket. Nekrológot jelentetett meg személyes ismerőseiről, így Karsai Károlyról, aki 1948-ban Pápán a Körzeti Szabadművelődési Felügyelőségen vezetőhelyettese volt. Megemlékezést írt Jankovich Ferenc íróról, aki Könczöl Imréhez hasonlóan a fehérvári Ybl főreálba jár. Később az érdi népfőiskolán tanított és így találkozott Könczöl Imrével, aki ezt a veszprémi népfőiskolán tette. Jankovich Ferenchez fűződő kapcsolatát így jellemezte: "ismerettségünk… atyafiságos kapcsolattá fejlődőtt." Jankovich emberi tulajdonságai közül a szülőföldhöz és annak népéhez való kötődést emelte ki. Páldy Róbertről 75. születésnapja alkalmából a Veszprémi Megyei Könyvtár Évkönyvében jelentetett meg portrét 1987-ben.

Külön ki kell emelni a Könyvtáros hasábjain megjelentetett kritikáit. Ezeket két nagy csoportba lehet osztani, egyrészt a verseskötetek, szépirodalmi művek ismertetései, másrészt a könyvtári segédeszközök, bibliográfiák elemzései. Az előző csoportba Bódás János, Váci Mihály, Benjamin László, Csanádi Imre köteteiről készült recenziók tartoznak. Közülük Bódás János nevét kell kiemelni, akinek a költészetével mélyrehatóbban foglalkozott, több tanulmányt is írt róla. Bódás kortárs költő, aki 1940-től Székesfehérváron élt, így Könczöl Imrével az 1950-es években került jó kapcsolatba. Bódást, aki foglalkozását tekintve református lelkész volt, "papköltő"-nek, "tipikus vidéki költőnek" nevezte. Költészetének fő motívumai a nép és a parasztság sorsa Könczöl Imre életében is meghatározóak voltak.
A recenziók másik csoportjába a könyvtári segédeszközökről, főként a különféle bibliográfiákról megjelent írásait soroltam. Az 1980-as években a Könyvtáros hasábjain a "Könyvtári kis tükör" című ajánló könyvjegyzéket tartalmazó sorozat egyes részeivel foglalkozott.

Az 1960-70-es években Magyarországon megerősödött az olvasásszociológia iránti érdeklődés. Könczöl Imre számos írása bizonyítja e terület iránti érdeklődését. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár 1971-es évkönyvében "Az olvasóvá válás útjai és útvesztői" címmel jelent meg írása. Megpróbált arra választ keresni, hogy miként lesz az azonos vagy hasonló körülmények között élő emberekből olvasó az egyik és nem olvasó ember a másik. Maga "olvasásszociológiai vizsgálat próbafúrásának" nevezi munkáját. Könczöl Imre kérdéseivel együtt a háttérben maradt, a beszélgetések igen meghittek, őszinték. Az interjúkból kiderült, hogy a megkérdezettek honnan származnak, mikor, minek a hatására mit kezdtek el olvasni és most az életükben milyen szerepet játszik a könyv és az olvasás. Kamarás István kritikájában az évkönyv legértékesebb írásaként jelölte meg Könczöl Imre munkáját: "... írásának legfőbb értéke, hogy életet lehel a felmérések által, százalékaránnyá… merevített olvasóegyéniségekbe, s felhívja a figyelmet a könyvtárosok nagy lehetőségére: erejüket, felkészültségüket meghaladó nagyszabású felmérések helyett esettanulmányokat készítsenek."

A várpalotai városi könyvtárban többször készítettek olvasásszociológiai felméréseket. 1970 novemberében a szakmunkástanulók olvasmányait vizsgálták meg. Arra keresték a választ, hogy mit olvasnak a szakmunkástanulók, mennyi szép- és szakirodalmat, milyen szépirodalmi műveket. A felmérés eredményeképpen megállapította, hogy a szakmunkástanulók jelentékeny része rendszeres könyvtári olvasó, azonban ez nem ad okot derűre, mert olvasmányaik nem megfelelőek, s legszívesebben a Rejtő regényeket olvassák. Ezt igen nagy problémának tartotta, mert szerinte: "... ha hiszünk a jó irodalom nevelő, nemesítően emberformáló hatásában, hinnünk kell a rossz irodalom kártékonyságában is."

Kamarás István tanulmányáról, mely a munkások és az olvasás kapcsolatával foglalkozik statisztikai felmérések alapján, kritikát írt a Könyvtárosban. Kamarás a felmérései alapján megállapította, hogy a magyar munkások 93,9% olvasó (a napilapot olvasókat is beleértve), illetve 75,2 %-uk rendszeres olvasó. Könczöl Imre vitatta a felmérés eredményét, szerinte a számok mögé is be kell tekinteni. Felhívja a figyelmet arra, hogy fontos az is, hogy mit olvasnak az emberek és a filmek, képregények befolyásolhatják a válaszadást. Személyes beszélgetésekre van szükség, mert ezekkel javítani lehet a kérdőívek által létrejövő torzulásokon. A statisztikával kapcsolatban Veres Péter szavait idézi, melyek 1954-ben a badacsonyi találkozón hangzottak el: "... ravasz dolog a statisztika! Nemcsak azért, mert egynek a kettő már 200 %-a, és ahol semmi nem volt, vagy éppen csak valamicske volt, ott a kis eredményből is könnyen lehet nagyot mutatni, hanem azért is, mert a statisztikai adatokat egy kis ügyeskedéssel mindenki úgy csoportosíthatja, hogy szándékainak és érdekeinek a legjobban megfelel."

A statisztikával kapcsolatos fenntartásainak ad hangot, más kritikáiban is. Urbán László 1968-ban és 1969-ben "Településeink könyvtári ellátása" címmel jelentetett meg tanulmányokat. Könczöl Imre ezekre a munkákra reflektálva hívta fel a könyvtárosok figyelmét arra, hogy az egyes adatokat kritikával kell fogadniuk. Az adatokat beszéltetni kell, hiszen ha egy könyvtárban a beiratkozott olvasók számához képest túl kevés a kölcsönzött könyvek száma, akkor előfordulhat, hogy a könyvtárban sok az úgynevezett "statisztikát javító tag". A kölcsönzött könyvek száma pedig nem feltétlenül jelenti az olvasott művek nagyságát is egyben.

Könczöl Imre a könyvtárak elsődleges feladatai közé az emberek olvasóvá nevelését, ízlések formálását tartotta. Írókat, könyvtárosokat, irodalomtörténészeket keresett meg a következő kérdéssel: "A bestsellerek elősegítik vagy hátráltatják, hogy az irodalomban járatlan emberek megkedveljék az olvasást?". A megkérdezettek között volt Szabó Pál, Veres Péter író, Komlós Aladár, Kiss Ferenc irodalomtörténész. A válaszokat közölte, de leszögezte, hogy azok bírálatára nem vállalkozik. Helyette a saját véleményét írta le, amely szerint a bestsellerek, ponyvák népszerűsítése semmiképpen sem tekinthető közkönyvtári feladatnak. De tényként el kell fogadniuk a könyvtárosoknak, hogy az olvasók többsége szórakoztató olvasmányokért megy be a közművelődési könyvtárakba, így ezek a könyvek is a könyvtár állományának a részét képezik. A gondot szerinte az jelenti, hogy a ponyvák, bestsellerek olvasása nem jelent lépcsőfokot az értékes irodalom olvasásához, megkedveltetik az olvasást, de csak a hasonló könyvek olvasását.

Könczöl Imre éltében az író-olvasó találkozóknak meghatározó szerepük volt, a Könyvtáros hasábjain több alkalommal írt róluk. Szerinte a legfontosabb az, hogy a könyveket az emberek elolvassák, így nem elsődleges feladata a könyvtáraknak, hogy beszéltessenek a művekről. Ha vállalják mégis az utóbbit, akkor vannak feltételei egy sikeres író-olvasó találkozónak: a helyi igény megléte és sikeres előzetes nevelőmunka a könyvtárosok részéről. Az író személyisége, magatartása meghatározó, ezért kiemelte, hogy nem mindegy, hogy kit és milyen közönség elé hívnak meg a könyvtárosok. Annak okaként, hogy a könyvtárosok idegenkednek egy ilyen program megszervezésétől, a rossz tapasztalatokat és a szervezők által elkövetett hibákat jelölte meg.

Érdeklődésének sokszínűségét mutatja Juhász Jenővel közösen írt, a könyvtári hírlapok és folyóiratokról szóló munkája. A munkát könyvtárosok írták, segítséget adva a hírolvasó elhelyezésének, berendezésének, gyűjteményének kialakításához. A megjelenő belföldi és a külföldi lapokat számbevevő ajánló jegyzéket is csatoltak hozzá.
Könczöl Imre több alkalommal írt a könyvtárak állománygyarapítási problémáiról, elemezve az Új Könyvek szerepét és a könyvkiadói politikát. 1967-ben könyvtárosokat kérdezett meg az Új Könyvek használatáról. 1966-ban 10 hónapig volt Csákváron szanatóriumban. A következő évben már a szanatóriumi könyvtárak helyzetéről publikált, felhívva azok elszigeteltségére a figyelmet. Fejér Megyei Olvasó Társaság története, Székesfehérvár irodalomtörténete és még lehetne sorolni a további témákat, melyekről publikált. Összefoglalva megállapítható, hogy írásai sokszínűek, a könyvhöz és a könyvtárhoz kapcsolódó problémák széles körével foglalkoznak.

Helytörténeti munkái Várpalotán

Könczöl Imre neve Várpalota helytörténetével foglalkozó munkáiról is széles körben ismertté vált. Két fő téma köré lehet csoportosítani műveit. Egyrészt Várpalota történetével, így könyvtár történetével, a Thury-vár történetével foglalkozó munkái. Másrészt irodalmi kutatásainak eredményeképpen Bán Aladárról, Petőfi Sándorról, Krúdy Gyuláról megjelent publikációi.

Az előző csoportba tartozók közül elsőként a várpalotai könyv- és könyvtárkultúra történetével foglalkozó tanulmánya jelent meg 1965-ben. Részletesen bemutatja az 1945 előtti várpalotai könyvtárak történetét, és külön fejezetben az 1945 után kialakult könyvtári hálózatok helyzetét is elemzi. A házi könyvtárakra vonatkozó felmérés eredményeit is itt publikálta.

1979-ben a Naplóban egy cikket jelentetett meg, melyben a várpalotai Thury vár Újlaki névre való átkeresztelését javasolta. Indoka, hogy az Újlaki család a város történetének első évszázadaiban jelentős szerepet játszott, míg Thury György "csak" a török ellen harcoló várkapitányok egyike volt.

1988-ban jelent meg Várpalota történetét feldolgozó monográfiája. A munkát, mely Könczöl Imre utolsó megjelent írása, a Krúdy Gyula Városi Könyvtár adta ki az Ünnepi Könyvhét alkalmából. A könyv előzményét a "Várpalota irodalmi kistükre" című olvasókönyvben 1977-ben megjelent tanulmánya jelenti, melyet átdolgozott, kibővített. Könczöl a város történetét a középkortól az 1980-as évekig tekinti át.

Könczöl Imre életében az irodalomnak hangsúlyozott helye volt. Nem véletlenül kapcsolódik tehát helytörténeti munkáinak másik fő csoportja Várpalota irodalmi múltjához. A könyvtár kulturális rendezvényei és Könczöl Imre helytörténeti publikációi között szoros kapcsolat figyelhető meg. Az előzőekben már említésre került, hogy a Petőfi és a Bán Aladár évforduló alkalmából jelent meg a "Várpalotai füzetek" egy-egy kötete. A Bán Aladár emlékfüzet a tudós életrajzát, irodalmi és tudományos hagyatékát tartalmazza.

A Petőfi és Várpalota kapcsolatát összefoglaló kötet bevezetője szerint, a költőnek Veszprém megyében Pápa mellett Várpalotával volt a legjelentősebb kapcsolata. Könczöl Imre a néphagyománnyal szembesít ismert tényeket, így bizonyítja azt, hogy a "Szeget szeggel" című versét a költő a pusztapalotai várromnál írta. Elemzi Petőfinek, István öccséhez, a palotai mészárossegédhez fűződő viszonyát kevésbé ismert dokumentumok alapján. 1973-ban kutatásai összefoglalásaként jelenik meg "Petőfi útjain Veszprém megyében" című munkája. A legfőbb forrásnak Petőfi írásait tekintette, ezenkívül korabeli dokumentumokat, kortársi leveleket, visszaemlékezéseket vett alapul Petőfi nyolc Veszprém megyei útjának bemutatásához. A kötet elolvasásakor kiderül, hogy a téma már régóta foglalkoztatta. Megemlékezik arról, hogy Dienes Andrással, a Petőfi emlékek egyik kutatójával Székesfehérváron az 1950-es években többször találkozott. Petőfi harmadik útjához kapcsolódó személyes élményeiről így írt: "Harmincegynéhány éve Siófok és Ozora közt néhányad magammal végigkerékpároztam a számításba jöhető utakat..."

Irodalomtörténeti kutatásainak harmadik fő témája Krúdy Gyula és Várpalota kapcsolata. 1978-ban, a Horizontban megjelent írásában, Krúdyt a legpalotaibb írónak, Várpalota legnagyobb írójának nevezte. Számos művében a régi eltűnt Várpalota éled újra.

Irodalmi kutatásainak egyik összegzéseként lehet tekinteni a már említett "Várpalota irodalmi kistükre" című munkáját. Ebben Várpalota múltját felidéző, megelevenítő irodalmi alkotásokat, újságcikkeket, bírósági jegyzőkönyveket adott közre.

Könczöl Imre tevékenysége a várpalotai helytörténeti kutatásokban meghatározó helyet foglal el. Munkáiról elmondható - és ez sikerük oka is egyben -, hogy hitelesek és mindenki számára érthetően adja közre kutatásainak eredményeit.